Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1945

hivatalából hazaér tizennyolc éves Évi lányuk, nevet, ő is beáll a játékba, macskát játszik, nyávog. Vidámság, nevetés. Az ajtón besompolyog egy macska, az asztalra ül s onnét méltóságosan nézi a padlón négykézláb mászkáló embereket. Megint nem jött levél, kérdezi Cs[endos] úr feleségétől. Mikor Mire a gyerek elaludt, Csjendes] úr lefekvés előtt lemegy az udvarra, nézegeti a romfalat. Felemel egy követ, forgatja, leteszi, leejti, ijedten fölemeli, majd óvatosan visszateszi a földre. Egy kicsit kiáll a kapu elé és nézi a néptelen, holdsütötte utcát. Egy részeg megáll előtte, beleköt. - Ugye szép ez a világ? — ismételgeti csökönyösen. Igenis mondja Cs[endes] úr ijedten. - S Budapest a legszebb város? — Igenis. - S ez a legszebb utca a világon? - Igenis. - Végre megszabadul tőle, íe4 visszamegy a lakásba. Éjjel a felesége felkölti. Nem tud aludni. Egy hajszál híja, hogy a gyerekük oda nem veszett. Ezt nem szabad annyiban hagyni, tenni kell valamit. Úgysem maradunk már itt sokáig - nyugtatja Cs[endes] úr - a levél tengerentúlról, sógorától már nem késhetik sokáig. - Az asszony kissé hitetlenül, szűkszavúan felelget, a rövid beszélgetésből kiderül, hogy Cs[endes] úr ki akarna vándorolni, most sógorától várja a meghívást, pénzt. A szomszédban újra felhangzik « zongorán a kupié. Cs[endesj úr vattával körülményesen betömi fülét, fejére húzza a takarót, az asszony ül és maga elé néz, fehér hálóinges mozdulatlan alakja lassanként belevész a sötétbe. Másnap a hivatalban. Cs[endes] úr munka közben hirtelen feláll, megkopogtatja háta mögött a falat, szótlanul visszaül. A gyár tulajdonosa behívatja szobájára, *e«delkozésokot diktál neki Cs[endes úr] leveti a könyökvédőt, bemegy, különféle utasításokat kap. Gs Félszeg, majdnem alázatos. Tétovázik, val[amit] akarna mondani, végül az ajtóból visszajön. - Tetszik emlékezni, hogy én az ön az igazgató úr házában lakom, X. - utca 5-ben, II. em. 12. Elmondja, h[ogy] a lezuhanó gerenda majd agyonütötte a fiát, tiszteletteljes meg kérelme, hogy az ig[azgató] úr bontassa le a háznak ezt a beomlással fenyegető részét. Az igazgató nyugodtan, körülményesen, úgynevezett emberséges hangon elmagyarázza, hogy nem teheti meg eleget a kérésnek, nagy a költség, a tetőt is le kellene bontania, a háznak jövedelméből nem futja. A gyár üzemi bizottsági ülésen Cs[endes] úr az ig[azgató] megbízásából közli, hogy a gyár - tőkehiány miatt - nem végeztethet el az üfzemi] b[izottság] által követelt munkálatokat, amelyek a munka nagyobb biztonságát szolgálnák. (Ezt rész Munkálatokat konkretizálni.) Szárazon közli, nem bocsátkozik vitába, sarkon fordul és kimegy. Egyedül megy végig az üres munkatermeken. (Délidő van, a munkások az udvaron ebédelnek.) Megáll a szóban forgó gép előtt, nézegeti. Z., egy fiatal munkás benyit a terembe, magyarázni akarja Csjendes] úrnak a helyzetet, ez elhárítja: ebbe neki nincs beleszólása, ő a tulajdonos üzenetét közvetítette, más dolga nincs vele. Véleménye sincs a dologról? - kérdezi a munkás. Hivatalnoknak nincs véleménye - feleli Cs[endes] úr, elköszön, továbbmegy. Visszamegy szobájába, körülményesen felhúzza a könyökvédőt, kicsomagol két vajaskenyeret. Szalvétát terít maga elé az asztalra, eszik, közben újságot olvas egy zsebéből kihúzott képes