Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1951

kat látja és mégis felismeri és leírja köztük a különbséget. A szovjet irodalomban és a nagy realista irodalomban az írók nem nyúlnak felszínes eszközökhöz. Solohovnál, Azsajevnél az igazság az érdekes és az igazságnak egy írói szempontból el nem játszott felfogása. SZABAD SÁNDORNÉ. 1945 előtt egyáltalán nem olvastam újságot. Munkásasszony vagyok. Öt gyermekem közül hármat a múltban neveltem fel. Megszoktuk, hogy a Szabad Nép minden betűjét úgy olvassuk, hogy az értékét megérezzük belőle. Mikor először olvastam a novellát, úgy gondoltam, hogy talán nem jól olvastam, nem értettem, mi belőle a tanulság. Odaadtam másoknak is, de nem találtunk benne olyat, ami útmutatást jelent. Pártunk azt mondta, mindenben keressük az igazságot, de én ebben nem találtam. Én tudok különbséget tenni a múlt rendszer és a jelenlegi helyzetem között. Mindig azon igyekeztem, hogy gyermekeimet minél közelebb vigyem a Párthoz. A mi gyermekeinket előre kell irányítani, nem pedig visszafelé. Ezért azt mondtam nekik: ne kövessék azt, amit ebben a novellában olvastak. Ha Déry elvtárs humorosat akart írni, akkor is vigyáznia kellett volna arra, hogy értékes legyen és tanulságos. Mikor elolvastam a novellát, a Göre Gábor-könyv jutott az eszembe, amelyen annak idején nevettem, de most már nem nevetek rajta. Ez a novella humoros lehet annak, aki nem veszi észre, milyen sértő, mert az anya ellenséges, a lánya pedig helytelen viselkedésű. Nagyon várjuk Déry elvtárs új novelláját, s azt, hogy ezeken a bírálatokon keresztül felismerje, milyenek is a mai anyák és a mai fiatalok. STERN JÁNOS. Körülbelül hatvan-hetven emberrel beszéltem a novelláról. A munkahelyemen körülbelül húsz emberrel, az orosz egyetem esti tagozatán két csoporttal. Általában az volt a vélemény, amit itt az elvtársak elmondtak. Itt, a vitában szinte valamennyien Déry elvtárs véleményével ellentétes állásponton voltunk. Igen tekintélyes tömeget képviselünk, s a tömegek véleménye nyilvánult meg a levelekben is. Szeretném megkérdezni, hogy mindez Déry elvtársat nem győzte-e meg arról, hogy rossz volt a novella? DÉRY TIBOR. Rendkívül meggondolkoztat az, amit ma este itt hallottam. Ellestem mindazt, amit ma hallottam, meg fogom rágni. Számomra megdöbbentő az, hogy az én irodalomról való véleményem alapvetően ellenkezik az elvtársak véleményével. Ha minden felszólalás mérlegét elkészítem, az derül ki, hogy az elvtársak azt követelik az írótól: azt írja meg, ami legyen és nem azt, ami van. Akármennyire rám is húzták a „vizes lepedőt", azzal búcsúzom az elvtársaktól, valamennyiüknek hálásan köszönöm, hogy ennyire foglalkoztak velem és a novellámmal. A fehér pillangóról a Szabad Nép szerkesztőségében megtartott vita messze túlnőtt egy novella megvitatásának jelentőségén. Maga az a tény, hogy egy novellához hozzászólások sora érkezett a szerkesztőségbe, arra vall, hogy hazánkban új, a régitől gyökeresen különböző irodalmi közvélemény alakul ki. Ennek a közvéleménynek szószólói munkásasszonyok és gimnazisták, pártmunkások és egyetemisták, honvédek és dolgozó kisemberek. Az új irodalmi közvélemény a nép hangját szólaltatja