Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1951

bírálták és ezért emeltek ellene kifogást. DÉRY TIBOR. Végigmegyek a legfőbb kifogásokon. A nyelvhasználat elítélésében a hozzászólók szinte kivétel nélkül egyetértenek. Hogy egy szó jó magyar szó-e, akármilyen idegennek hangzik, azt a jelenkor a legtöbb esetben nem tudja megállapítani. Ennek elbírálására legilletékesebbnek az írókat találom, akiknek a mesterségükhöz tartozik a szó, mesterségüknek eszköze a nyelv. Hadd mondom el a véleményemet a novella hősnőjének alakjáról. Van benne bizonyos lazaság, kacér viselkedés, humor. De vizsgáljuk meg, erkölcstelen-e? Nem egyezik bele abba az anyai parancsba, hogy férjhez menjen valakihez, aki neki nem felel meg. Dolgozik, társadalmi munkát végez, végül pedig hozzámegy feleségül a DISZ-titkárhoz, akit esze és szíve szerint nagyra tart. Mennyiben erkölcstelen tehát? KÖZBESZÓLÁS. Mert állandóan hazudik az anyjának. DÉRY TIBOR. Hazudik, mivel anyjával nem tudja megértetni azt, hogy társadalmi munkát végez. Hazudik, mert látszatra elfogadja egy cipészmester udvarlását. Ezt a két hazugságot elköveti ez a kislány, ez azonban nem jelenti, hogy erkölcstelen. A gyengédség hangján beszél, s az, hogy hazudik, az is a gyengédség jele. Nem akartam rossz és ellenszenves munkáslányt, „sötét" DISZ-titkárt, gonosz öregasszonyt megírni. Szendi elvtársnak köszönöm, hogy segítségemre sietett, de ebben a segítségben aztán nem volt köszönet. Körülbelül úgy bírálta a novellát, hogy „elméletileg, gyakorlatilag marxista-leninista módszerrel ugyan nem áll meg a lábán, de azért egy jó negyedórát szereztünk vele magunknak." Én komolyan veszem azt, amit írok. DUDÁS JÁNOS. Sokat tanultam a szovjet irodalomból. A szovjet regényekben az tetszett a legjobban, hogy egyszerűek és természetesek. A fehér pillangóban nem egyszerűséget, hanem leegyszerűsítést találtam. Több jellemmel találkoztam, de egyik sincs kidomborítva, papírízűek. LŐRINCZ LÓRÁND. Rendkívül jónak tartom a novella hangját, amely közvetlen emberi hang. Nem értek egyet azzal, hogy az alakok papírfigurák. A novella jó írói munka. Külön előnye, hogy a politikai mondanivaló nincs „belepréselve". De hiányolom, hogy az elbeszélésben nincs fejlődés. Nem tűnik ki, milyen hatással volt a DISZ-titkár a lányra. Az írónak az a feladata, hogy a társadalom fejlődését ábrázolja, s ez hiányzik ebből a novellából. Nem látjuk azt sem, hogy az író rámutatna a hibákra. Helyes, hogy a novella a szerelemről ír, de a szerelmet nem így képzeljük el, „flegma módon", hanem legyen benne lelkesedés, legyen benne tűz. DÉVÉNYI RÓBERT. Egyik fő kifogásom az, hogy Déry elvtárs a novella hősnőjét nem első ízben írta meg. Déry elvtárs tudja, hogy mindannak, amit megír, hatásosnak kell lennie - és visszaél ezzel. Emlékszem erre a leányalakra Déry elvtárs egyéb műveiből. A befejezetlen mondatból, Az óriásból, az Égi meszelőbő\. Mindig az volt az érzésem, hogy az emberek az érdekesség kedvéért mind nyelvükben, mind jellemükben eltúlzottak, és így valahogy felszínessé válnak. Diderot valahol azt írja: Aki azt hiszi, hogy csak nagyon különös embereket lehet leírni, az téved. Jó író az, aki elé elvezetnek harminc kámzsás barátot, ezek tökéletesen egyformák, csak az arcu-