Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor és társai perének ítélete. 1957. november 13.
1957 ság előtt lejátszódó tevékenységére, a Népbírósági Tanács nem állapította meg, hogy akár időlegesen is a vádlott visszavonult volna káros tevékenységétől: a vádlottnak a Nyomozati Iratok IV köt. 237. oldalon elfekvő Nagy Imréhez intézett levele és vádlott előadása alapján a Népbírósági Tanács megállapította, hogy a vádlott néhány héttel a kizárása után elvbarátai előtt - még általuk sem helyeseken - azt a véleményt fejtette ki, hogy ők még Rákosi Mátyás leváltása után sem működhetnek együtt az MDP akkori vezetőivel a KV július 19-21. ülésen hozott határozatok végrehajtásában, a hibák kijavítása terén. Fentebb említett tüntető távolléte ellenére 1956 szeptemberében az írószövetség közgyűlése a vádlottat ismét az elnökség tagjává választotta. Ez időben ő külföldön utazott. Visszatérte után, 1956. okt. 23-ától - amikor már az írószövetséget nem tekinthette az MDP által irányított tömegszervezetnek, mert az MDP-vel szemben álló politikai tényezőként gerálta (sic!) magát - annak egyik legaktívabb vezetőjeként működött, részt vett annak fenti politikai álláspontjainak kialakításában. Egyébként a vádlott egyike volt azoknak, akik okt. 23-án Nagy Imrét a Parlamenthez hívták, illetve kísérték, ugyanez éjjel az írószövetségből telefonon beszélt vele, hogy személyes közbelépésével akadályozza meg a Rádiónál, hogy a támadó eltenforradalmárokra lőjjenek. Másokkal együtt a vádlottat is meghívták, hogy Nagy Imre rádiónyilatkozatának megfogalmazásában részt vegyen, ebben azonban passzívan viselkedett. Lengyel újságírók kíséretében látogatást tett a Kilián-laktanyában, ahol ígéretet tett Maiéter Pálnak, hogy propagandamunkára fiatal írókat küld. Bár e megbeszélésre hivatkozással az írószövetség ki is küldött két fiatal írót, rajtuk kívülálló okból az ügynek további fejleménye nem lett. Az Irodalmi Újság november 2-i számában is megjelent rádiónyilatkozatában (Nyomozati Iratok) a vádlott drámai erővel veti fel személyes felelősségét az események kirobbantásában. Azt állítja, hogy a „magyar történelem legnagyobb forradalma” ez, ismét a 48-as ifjúsághoz hasonlítva dicsőíti az 56-os ifjúságot. Kifejti, hogy „45-ben azt hittem, hogy munkások, parasztok, mindannyian, [akik] a nemzeten kívül rekedtünk, új hazára leltünk. De tíz év alatt lépésről lépésre kilopták talpunk alól az országot. Azt hittem, a szocializmust fogjuk megépíthetni s ehelyett vérből s hazugságból rakott börtönfalak közé zártak.” így a „legdicsőségesebb, győztes forradalom” oldaláról jut el az utcai lincselések tagadásáig, mely a „forradalom” „méltóságán” üt csorbát, a félelemig, hogy a „tévedők kínzására” kerül most már a sor, hiszen a vádlott önmagát is felelősnek érzi azért is, „mert későn nyílt ki a szemem”. Ugyanebben az időben részt vett a MEMOSZ-ban tartott gyűlésen, ahol felháborodottan tiltakozott az ellen, hogy a „Szabad Európának” köszönetét szavazzanak meg. Tényként állapítja meg ezek alapján a Népbírósági Tanács, hogy e vádlott a fegyveres ellenforradalom második szakaszában annak ellenforradalmi jellegének tudatára ébredt, de nem határozta el magát az eszmei közösség megszakítására. Sőt 1956. november 4-e után Angyal [István] tanú a fegyveres harc tovább folytatása tekintetében kért tőle tanácsot és vele, illetve Szirmai Ottó tanú- vallomásában erről tárgyalt november 12-e körül is. E beszélgetés tartalmára azonban megnyugtató bizonyíték nem merült fel. November 15-én a „Vasas” Székházban a szakszervezet a legnagyobb üzemek képviselőit állás- foglalásuk megtárgyalására hívta össze. A szakszervezet kezéből azonban a gyűlés szervezése kicsúszott, a meghívottakon kívül a különböző „forradalmi” szervek képviselői töltötték meg a termet, akiknek az volt az álláspontjuk, hogy a nagyüzemek ne döntsenek külön a munka felvétele stb. kérdésekről, hanem a Nagy-budapesti [Központi] Munkástanácshoz menjenek át és vessék magukat alá annak a határozatnak. Ebben a helyzetben került sor Déry Tibor I.r. vádlott felszólalására, aki felhívta a figyelmet, hogy nem szabad elbagatellizálni azokat a híreket, amelyek az ún. „deportálásokról” szóltak, ő azt tanácsolta, hogy a nagyüzemek is vessék magukat a Nagy-budapesti [Központi] Munkástanács határozatai alá. Az írószövetség, mely november 2-án „minden erővel ... tollúkkal, szavukkal, személyes példá212
