Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. augusztus 29
1957 Mélységesen elítélem beszédem befejező részét, melyben az ifjúságot buzdítom és cselekvésre szólítom fel - bár nem ellenforradalmi cselekedetre akik mint októberben kiderült, cselekedtek is, de nem a szocializmus javára. Vétettem azért is Petőfi-köri beszédemmel, mert a párt ügyét utcára vittem a széles pártonkívüli tömegek körébe, s az általam felvetett kérdéseket az ellenforradalmi szándékkal részt vevő hallgatók kihasználhatták saját javukra. KÉRDÉS. Idézem Önnek Sipos Gyula 1957. június 27-én tett idevonatkozó vallomását: „.. .A felszólalásnak ez a hibákat feltáró és aggódó hangja alkalmas volt arra, hogy rá hivatkozva egyesek növeljék az általános bizalmatlanságot az MDP vezetői ellen, sőt a szocializmus ügye ellen ... A jelzők használata engem akkor is nagyon meglepett, és helytelen, durva hangnak tartottam a párt vezetőire nézve. Hozzáteszem még, hogy a beszéd elhangzása után néhány nappal eljutottak hozzám olyan hangok, hogy »már a kommunisták ütik egymást és ez nekünk jó«, s ez a reakció hangja volt, aki nyilván képviselte magát a Petőfi-köri sajtóvita estjén is ...” Erről mi az Ön véleménye? FELELET. Sipos Gyula tanúvallomásával egyetértek, a felszólalásom valóban alkalmas volt arra, hogy bizalmatlanságot keltsen a vezetés és a szocializmus ügyében. Én magam is elítélem azt a durva hangot, amelyet beszédemben használtam. Valóban kihasználhatta beszédem egyes részeit a reakció. KÉRDÉS. Milyen tevékenységet fejtett Ön ki 1956. október 23-án az ellenforradalom kitörésekor? FELELET. 1956. október 23-án délelőtt telefonértesítést kaptam az írószövetségből és - akkor már közel egyéves elmaradás után - az első hívásra bementem. Ott megtudtam, hogy elnökségi ülésre hívtak. Megtudtam azt is, hogy az ifjúság tüntetésre készül, a lengyel események melletti szolidaritásuk kifejezésére. Az is szóba került, hogy a belügyminiszter nem engedélyezi a tüntetést. Ezzel nem értettünk egyet, azért küldöttséget menesztettünk a Pártközpontba, a tüntetés engedélyezése ügyében. A küldöttség tagjaira már név szerint nem emlékszem vissza. Előadom, hogy az elnökség - melynek én is tagja voltam - még délelőtt összeült és készítettünk egy ún. kiáltványt, mely hét pontban foglalta össze álláspontunkat. Az írószövetség elnöksége határozata szerint a kiáltványt nekem kellett a tüntető tömeg előtt ismertetni. Ezt a megbízást el is vállaltam. KÉRDÉS. Felmutatom Önnek a Nagy Imre-csoportot támogató „Történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk” bekezdésű és „hisszük, hogy szavunkban a nemzet lelkiismerete szólalt meg” befejezésű Magyar írók kiáltványát. Ezen írás azonos-e azzal, amelynek elkészítésében Ön részt vett és vállalta ismertetését a tüntető tömeg előtt. FELELET. Igen, az előttem felmutatott írás azonos a Nagy Imre-csoportot támogató magyar írók 1956. október 23-án készült kiáltványával, melynek készítésében én is részt vettem és vállaltam ismertetését. KÉRDÉS. Hogyan teljesítette a vállalt feladatát? FELELET. Az írószövetségből október 23-án délután írótársaimmal együtt elindultunk azzal a céllal, hogy részt veszünk a felvonuláson. Nekem az volt a feladatom, 149
