Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1957 - 1957. augusztus 29

1957 hogy a Bem téren felolvassam a kiáltványt. A tüntető csoporthoz a Váci utca és Kos­suth Lajos utca torkolatánál csatlakoztam, útban a Bem tér felé. Útközben Kossuth- nótákat énekeltünk és jelszavakat kiabáltunk, ilyenekre emlékszem: „Esküszünk, es­küszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”, és „Minden ország katonája menjen sa­ját hazájába”. Megérkezve a Bem térre megkíséreltem a kiáltványt felolvasni, azon­ban eredménytelenül, mert nagy volt a zaj és hangszóró pedig nem volt. KÉRDÉS. Önön múlott, hogy a kiáltványt nem ismertette? FELELET. Nem kérem, rajtam nem múlott, mert ha technikai felszerelés lett vol­na, akkor én felolvastam volna. KÉRDÉS. Hogyan értékeli ezen tevékenységét? FELELET. Beismerem, hogy a párt szempontjából az akkori kormány ilyen formá­ban való felelősségre vonása és támadása részünkről ártalmas, a marxizmustól ide­gen, alkotmányellenes volt, annak ellenére, hogy főképpen pozitív dolgokat vetett fel. Ennélfogva elítélem ezen akcióban való részvételemet. Ezen megállapításom vo­natkozik a kiáltvány Nagy Imrét kormányba követelő részéhez, melyet pártszerűtlen- nek is tartok, különösen pedig káros volt ilyen követelés, mert - mint az események igazolták - Nagy Imre elárulta a nép érdekeit. KÉRDÉS. Ön azt állítja, hogy a tüntetés a lengyel események melletti szolidaritás kifejezésére készült. Hogyan értékeli ennek alapján az Önök által készített kiált­ványt, melynek a lengyel eseményekhez semmi köze nem volt, hanem helyette „programot” adtak és Nagy Imrét követelték a kormányba? FELELET. Ennek az a magyarázata, hogy - ahogy egy év távlatából visszaemlék- szem -, hogy Lengyelországban is abban az időben voltak választások és alakult új kormány. Hazánkban hasonló változást reméltünk, mert az írók Nagy Imrében egy Gomulkát reméltek, de - mint az események igazolták - nem kapták meg. Más vo­natkozásban egyetértettek azzal a megállapítással, hogy a kiáltványnak más köze nem volt a lengyelek iránti szolidaritás kifejezéséhez. Talán még annyi, hogy néhány követelés hasonlított a lengyeleknél napirenden lévő változásokhoz, amelyet helye­seltünk. KÉRDÉS. Ismertesse az ellenforradalom érdekében kifejtett további tevékenységét! FELELET. Szeretném megjegyezni, hogy szándékosan az ellenforradalmat nem segítettem, és érdekében semmilyen tevékenységet nem fejtettem ki. Néhány tevé­kenységemmel azonban mégis akaratlanul az ellenforradalomnak segítettem. KÉRDÉS. Sorolja fel azon tevékenységeit, amelyekkel az ellenforradalomnak se­gített! FELELET. Hibáztam abban, hogy az írói kiáltvány szellemében október 23-án es­te telefonon a Parlament elé hívtam, majd személyesen elkísértem Nagy Imrét. Ez a mai megállapításom, miután tudom, hogy Nagy Imrét eszközként használta fel az el­lenforradalom, s ő elárulta az országot 1956. november 4-ig teljes mértékben. Még egy esetben telefonon beszéltem október 23-án éjjel Nagy Imrével, amikor is arról adtam hírt, hogy a Rádiónál vérengzés van, s kértem őt arra, hogy tegyen meg minden intézkedést a további vérontás elkerülése végett. 150

Next

/
Thumbnails
Contents