Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. június 14
1957 vétségé 1956. december l-én kelt, a Nagy-budapesti Központi Munkástanácshoz írt levelének* elkészítésében? * A szóban forgó levél szövege nem közismert, s mivel az egész aznapi kihallgatás vele foglalkozik - a kérdések és feleletek megértése érdekében teljes egészében közöljük - Standcisky Éva nyomán (l. Két dokumentum, 1956 - 1957. = Holmi 1993. lO.sz. 1389-1395.). Egyben megjegyezzük, hogy 1956. december 8-i napló bejegyzésében Déry is megemlíti (1. Szép elmélet fonákja. 546.). „Nagy-budapesti Központi Munkástanács Budapest, Budapest, 1956. december 1. Kedves Barátaink! Mi, magyar írók csak magyarul tudunk gondolkodni, magyarul tudunk írni. Sorsunk tehát a magyar néphez van kötve. A magyar munkások, magyar parasztok nélkül nincs és nem is lesz magyar irodalom. A Magyar írók Szövetségének elnöksége ezért elhatározta, hogy néhány fontos, elsősorban irodalmi, de az egész népet érintő kérdést illetően e levélben leszögezi álláspontját, hogy ezzel is szolgálja a kibontakozást. 1. A magyar irodalom - az utóbbi években kialakult nemzeti egységben - csakis a magyar nemzetet szolgálja. Minden olyan kormányzat, amely a nép érdekeit következetesen képviseli, lelkes, hathatós támogatást kap az irodalomtól, hűségnyilatkozatok és propagandaszólamok nélkül is, sőt csakis ezek nélkül. De minden a néptől idegen, a nemzet érdekeitől ellentétes utat járó kormány összeütközésbe kerül az irodalommal, amint azt a Rákosi-Gcrő-Révai-féle politika idején is láttuk. A magyar nép szereti íróit, mindinkább szívébe zárta irodalmunkat; nem tud és nem is hajlandó nemzetinek elismerni egyetlen olyan kormányzatot sem, amely ellentétbe kerül a nemzeti irodalommal. Éppen ezért a Magyar írók Szövetsége komoly aggodalommal látja, hogy jelenlegi kormányzati szerveink mind a mai napig nem tudták megtalálni a közös nyelvet nemzeti irodalmunkkal. Irodalmunknak nem adnak lehetőséget arra, hogy függetlenül, szabadon, zavartalan igazmondással szólaljon meg. Lapjaink megjelenését lehetetlenné tették. Ebben és minden más, az irodalmat, a kultúrát illető kérdésben olyan hivatali szerveket fogalalkoztatnak, amelyek nem alkalmasak és nem méltók arra, hogy ilyen alapvetően fontos kérdésekben intézkedjenek, de ezenfelül nagyrészt fölöslegesek is. Ennél is nagyobb aggodalommal látjuk azonban, hogy egyes vezető funkcióban lévő politikusok alantos módon támadják, rágalmazzák a magyar írókat. Az irodalom méltóságával nem egyeztethető össze, hogy olyan útszéli kirohanásokkal, aminőket Marosán Györgytől a legszélesebb nyilvánosság ismételten hallott, vitába szálljon. Kötelességünk azonban arra rámutatni, hogy a közvélemény az ilyen megnyilvánulásokért az egész kormányzatot teszi felelőssé. Kétségtelen az is, hogy a nép a rágalmak hatása alatt nem az írókat, hanem a rágalmazókat ítéli el. Az írószövetség elnökségének meggyőződése szerint az ilyen demagógia semmi más célt nem szolgálhat, mint azt, hogy az irodalom és a nép közé éket verjen, a népet leghűségesebb szövetségesétől, a nemzeti irodalomtól elidegenítse és ezzel is gyöngítse. Nagyon hasznosnak tartanánk a kibontakozás érdekében, ha Önök, kedves barátaink, ezektől a megnyilvánulásoktól nyilvánosan és félreérthetetlenül elkülönülnének, azokat megbélyegeznék. 2. A magyar irodalom nemzeti egysége a Rákosi-Gcrő-Révai-féle népcllenes politika és kultúrpolitika elleni küzdelemben edződött meg, és az októberi dicsőséges napokban jutott cl a beteljesedéshez. Ezért is érzékenyen érint minden magyar írót, ha a magyar nép nagy harcát és azzal kapcsolatos legszentebb érzelmeit bárki is megsérti. Ez történik akkor, amikor nagy népmozgalmunkról szólva abban eltúlozzák az ellenforradalmi elemet, elhallgatják az alapvetően haladó, forradalmi jelleget. Nemcsak bennünket, de az egész népet nyugtalanítja, ha eltitkolják vagy lekicsinylik a legszélesebb tömegek, az ifjúság és az írók föltétlcn ragaszkodását a szocializmus valódi vívmányaihoz. Bántja és sérti, ha elhallgatják azt a ma fokozottan érvényes elszántságunkat, hogy ezeket mind a horthysta, mind a rákosista retauráció ellen életünk árán is megvédjük. Mi, írók, büszkék vagyunk és büszkék is maradunk arra, hogy október 23. eszmei előkészítésében jelentős részünk volt. Ugyanígy szerepet akarunk vállalni a nemzet további haladásában is. Aggodalommal tölt el bennünket, hogy kormányzati szervek különféle megnyilvánulásaiban - utalunk itt Kádár János beszédeire is - megállapítható a közelmúlt eseményeinek szüntelen át- meg átértékelése, mégpedig azzal a tendenciával, hogy mind kevesebb említés esik a magas erkölcsi színvonalról, a dicsőséges elemről és mind nagyobb hangsúlyt kapnak az ellenforradalmi megnyilvánulások. Aggályosnak tartunk ma minden olyan tevékenységet, mint a FEHÉR KÖNYV szerkesztése stb. Megítélésünk szerint ezek nem a történelmi igazgság megáiapítását, hanem ellenkezőleg, annak eltorzítását szolgálják, mert helytelenül előtérbe tolják a csak másodsorban fontos negatív jelenségeket. Ez pedig megerősíti a népben azt az amúgy is meglévő aggodalmat, hogy a kormányzat egyes szervei nem állnak október 23. alapján, hanem restaurációra törekszenek. A magyar írók a valóságnak ilyen utólagos eltorzításához nem nyújthatnak segédkezet, és kérik Önöket, hogy szintén lépjenek fel ez ellen a gyakorlat ellen. 3. A Magyar írók Szövetségének a munka megindítása, a gazdasági élet új, a nemzeti sajátságoknak megfelelő, valóban szocialista alapon való újjáéledése tekintetében semmiféle külön, a munkásosztálytól és a parasztságétól eltérő elgondolása nincs, és nem is helyes, hogy legyen. Az írószövetség e kérdésekben feltétlenül csatlakozik a nemzet legfőbb haladó erőihez, és az egyre izmosodó munkástanácsoknak, a valódi társadalmi helyüket mindinkább elfoglaló szakszervezeteknek és a parasztság remélhetőleg hamarosan felépülő szerveinek tulajdonít döntő szerepet. Különösen meleg szeretettel látjuk a munkástanácsok és a munkásság más szerveinek harcát a munkásönkormányzatért, a munkásság forradalmi jogainak biztosításáért. Álláspontunkat több nyilatkozatunkban leszögeztük már, és ezúton is tiltakozunk az ellen, hogy illetéktelen megnyilvánulásokat vagy hamisítványokat zavart keltő módon az írószövetségnek tulajdonítsanak. A legnagyobb rokonszenvvel szeretnénk mielőbb támogatni olyan törekvéseket, melyeknek célja az, hogy a nemzet főerőire támaszkodó, széles nemzeti alapon nyugvó, függetlenségért, nemzeti szabadságért és szuverenitásért küzdő, a szocializmus vívmányait, a demokráciát mindkétféle restauráció ellen erélyesen megvédő kormány jöjjön létre. Hisszük, hogy a kibontakozás a nép erejére támaszkodva lehetséges, kijelentjük, hogy a magyar irodalom, mint történelmünkben mindig, saját lelkiismeretére hallgatva, a népet és csakis a népet szolgálva hozzá fog járulni a mielőbbi felemelkedéshez. Kedves Barátaink! Mivel az írószövetségnek ez idő szerint semmiféle publikálási lehetősége nincs, kérjük Önöket, hogy a rendelkezésükre álló sajtóban közöljék ezt a levelünket, és a benne foglalt gondolatokat minél szélesebb körben propagálják. Hazafias üdvözlettel Erdei Sándor s.k. főtitkár. 103
