Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. június 3
1957 tárgya - ha jól emlékszem - a deportálás volt s az a megállapodás, amelyet az íródelegáció a szovjet parancsnoksággal kötött. Azt hiszem, ezt a feljegyzést a kormányhoz és a szovjet parancsnoksághoz akartuk elküldeni. Miután Háy felolvasta a fogalmazványt, több olyan felszólalás hangzott el, amely határozottabb hangot követelt. Háy nem volt hajlandó ebbe belemenni, ragaszkodott a maga fogalmazványához és kijelentette, minthogy az elnökség nem ért egyet egyhangúan az ő tervével, visszaadja a megbízást. Ez heves, drámai jelenetek között játszódott le. Illyés Gyula rögtön felállt és elmondta, hogy Háy a szovjet parancsnokságon folytatott megbeszélésen páratlanul okosan, férfiasán viselkedett, a felolvasott fogalmazvánnyal is teljesen egyetért, és semmi értelmét nem látja a felelőtlen forrófejűségnek, s Háyt az egész elnökség nevében ünnepélyesen felkérte, hogy ne hárítsa el magától a feladatot. Ezután Háy újra leült, a levelet még egyszer felolvasta, és néhány kisebb stílus korrektúrával (sic!) az elnökség elfogadja. KÉRDÉS. Kihallgatását megszakítom, egyetért-e a jegyzőkönyvben foglaltakkal? FELELET. A jegyzőkönyv vallomásomat helyesen tartalmazza, melyet aláírásommal hitelesítek. 1957. június 3. Kihallgatás kezdete: 13.30, kihallgatás vége: (sic!) KÉRDÉS: Kívánja-e korábban tett vallomásait kiegészíteni? FELELET. Igen. A Menonnál tett látogatásom szeretném az alábbiakkal kiegészíteni. Először is helyreigazítom, nem hárman voltunk a delegációban, hanem négyen. Velünk volt Képes Géza."80 Ami a beszélgetést magát illeti, eszembe jutott még: [a] magam személyével kapcsolatban emlékszem - bár nem határozottan - arra, hogy az általánosságban elmondottakon kívül, milyen konkrétumokat említettem: úgy rémlik, ti., hogy a magam területéről vett, azaz irodalompolitikai példákkal illusztráltam érveléseimet, tehát arról beszéltem, hogy a szigorú cenzúrával, az Irodalmi Újság három szerkesztőjének leváltásával, az Irodalmi Újság elkobzásával egy szatirikus vers miatt, a Galilei s Az ember tragédiájának betiltásával stb. Ha az én szűk területemen ilyen visszásságok fordulhatnak elő, akkor a nemzet életének más szakaszaiban (sic!) is nyilván történtek súlyos hibák, azonban nem emlékszem, hogy ez utóbbira említettem-e példákat. Leglényegesebb oknak azt jelöltem meg, hogy a népelégedetlenség fő forrása a XX. kongresszus követeléseinek késlekedő, elégtelen végrehajtása. Másodszor arról szeretnék beszélni, ami a delegáció többi tagjait illeti, illetve a Menon kérdéseit. Örkény István, Menon azon kérdésére, elő volt-e készítve október 23-a, azt válaszolta, hogy ő ilyenről nem tud, s ezt mi is helybenhagytuk. Menonnak egy másik kérdésére, hogy mennyi áldozata van a harcoknak, azt válaszoltuk - nem tudom, kinek a szájával -, hogy nem tudunk adatokat, számot mondani, felelőtlenség volna. A később elterjedt 20 000 becslést nem tőlünk hallotta. Arra a kérdésre, hogy véleményünk szerint, mit akar az ország, azt a választ adtuk, hogy a parasztság nem 98
