Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor saját kezűleg írt beszámolója 1945 után való külföldi útjairól
1957 zett, hogy főképp filmesekkel ismerkedtünk össze, a szovjet film leghíresebb mestereivel, írót egyet se sikerült látnom. Több bemutatón vettünk részt, banketteken, kirándulásokon, fogadásokon, amikor csak időt szakíthattunk rá, a várost jártuk. Oroszokkal a hivatalos kísérőkön s vendéglátóinkon kívül nem ismerkedtünk, sajnos nem is tudok oroszul. Megtekintettük a moszkvai filmstúdiót, majd később, mikor a delegáció egy része, köztük én is, Leningrádba utazott, a leningrádit is megnéztük, az Ermitage-t, a régi cári palotát, egynapos kirándulást tettünk a Nyári-kastélyba, kiutaztunk a tengerpartra, visszatérőben Moszkvában még egy egész napos hajóutat tettünk a Moszkván, megtekintettünk részleteket egy készülő új szovjet filmből, több filmtanácskozáson vettünk részt, meglátogattuk a hatalmas új egyetemet, mely akkoriban készült el. Az operában egy balettet, egy nyári színházban esztrádműsort láttunk. Erről az utamról is több cikkben számoltam be a Szabad Népben. 8. 1956 májusában körülbelül tíz-tizenkét napig Bécsben voltam barátomnak, Fischer Ernst képviselőnek, az osztrák párt politikai bizottsági tagjának meghívására. A várost kívántam viszontlátni, ahol huszonnégy évvel ezelőtt A befejezetlen mondat született. Társaságom kizárólag kommunistákból állt, Fischer környezetéből: Walter bátyja, akit én még 1934-től ismertem, Goldschmidt H., a Párt könyvkiadójának igazgatója, Muschik H. műtörténész, Eisler H[ans] berlini zeneigazgató, a Volkstimme főszerkesztője stb., s újra találkoztam Mizzi Frischauffal s H. Kneppler- rel, társaimmal az 1934 februári felkelésben. Egyszer-kétszer voltam színházban, egyszer Lukács Györgynek egy előadásán, s vele együtt a magyar követség fogadásán, egyébként a várost jártam. 9. 1956 szeptember elején feleségemmel együtt Svájcba, Olaszországba utaztunk, egyrészt, hogy kipihenjük az elmúlt nehéz, üldöztetésekkel teli esztendőt, másrészt hogy bemutassam Szilasi barátaimnak új feleségemet. Bécsben tíz-tizenkét napra állapodtunk meg. A bécsi követségünkön kaptunk szállást, bemutattam feleségemnek bécsi barátaimat és emlékeimet. Ismét tovább Zürichbe, hol négy-öt napot töltöttünk, városnézéssel, majd egy kis városban (neve nem jut eszembe) a Vierswaldstädti tó partján maradtunk két-három napig, kirándulva, a szomszéd hegyekbe. Innét mentünk Brissagóba, Szilasiékhoz, kiknél körülbelül három hetet maradtunk. Magyarral senkivel nem találkoztam Svájcban (egyébként utána Olaszországban sem), hol csak Szilasi néhány egyetemi tanárkollégájával ismerkedtünk meg. Milánóban Einaudi meghívására mentünk (az olasz párt kiadója), ki lekötötte két könyvem olasz kiadását, két-három napot töltöttünk Veronában, körülbelül tíz-tizenkét napot Velencében, azt már saját költségünkön, majd Bécsen át megállás nélkül hazautaztunk, hova október 21-én érkeztünk meg. Közlöm, hogy bécsi időnk kivételével sehol sem olvastunk magyar újságot, az itthoni eseményekről, tehát a Rajk-temetésről sem, semmit sem tudtunk. Budapest, 1957. május 12. 60
