Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Az óriás (1976)
oíj: áriát 2. csoport SZEPLŐS LÁNY. Mit adja a bankot az a kis cica? Manapság ha egy férfi le akar feküdni egy nővel, nem kell azt felfújni. Mondja, hogy nem akar, s azzal el van intézve. KOCSMÁROS. Talán nagyon is tetszik neki az a fiatalember s ezért olyan dühös. 1. csoport SUHANC fejével Óriás felé int. Jó, hogy nem hallotta meg. NŐ MACSKÁVAL. Azt a kis üzletet, amit az a Hitler-bajszú ajánlott? 2. csoport KOCSMÁROS. Hát nem tudom. Én ugyan szelíd embernek nézem, de ha meghallotta volna ... 3. csoport BELLUS kihívóan nevet. Akkor? Kocsmáros köhög. JULI. Hagyja abba azt a köhögést, Csics bácsi, mert csak egy szót szóljak, ellátta volna a barátját. BELLUS. Mármint nekem? 2. csoport FEHÉRHAJÚ ASSZONY. Csitt, Juli fiam! Ne marakodj a vendégeiddel! 3. csoport KOCSMÁROS. Nem magának köhögtem. JULI átkiált a magányosan ülő Óriáshoz. Miért nem jössz közénk, Fakutya? 2. csoport NŐ MACSKÁVAL. Az ám, miért nem jön közénk, Kovács úr? Nem fél, hogy elcsapják magától ezt a kislányt? 3. csoport JULI. Engem? Nevet. Engem? ÓRIÁS. Azért maradok inkább magamra, mert olyan ijesztő vagyok, s mindenki fél tőlem. KOCSMÁROSNÉ. Ugyan? Mindenki? ÓRIÁS nevet. Hogy Julit elcsapják tőlem? Hahaha. Azt honnét veszi, naccsád? Az én Julimat! Egy ágyban s egy sírban van a helyünk, még a csontjainkat is együvé fogják hányni. JULI mérgesen. Hallgass! ÓRIÁS Kocsmárosnéhoz. Ha kötéllel húznák, akkor sem menne el tőlem, kedves naccsád. Ha hurkot vetnének a nyakába, akkor sem. 539
