Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1964 - Az óriás (1976)

C7#z áriái

KOCSMÁROSNÉ. De biztos a dolgában?

ÓRIÁS csöndesen. Engem még élő ember nem csalt meg, sem húsevő ember, sem növényevő ember, tetszik érteni, kedves naccsád?

A társaság az elfogyasztott bortól már jócskán becsípett, kapatosak, kötekedők. A Szeplős lány a Mezítlábassal táncolni kezd a tűz körül. A csoportok felbomlanak.

NŐ MACSKÁVAL. Azért meg lehetne próbálni.

BELLUS. Mit?

KOCSMÁROSNÉ. Én azt mondom, hogy minden nőt el lehet csábítani, csak érteni kell a módját. Ma például nincs nő, akit meg ne lehetne venni egy kiló grízes liszttel.

Mezítlábas abbahagyta a táncot, a Szeplős lány egyedül forog a tűz körül.

MEZÍTLÁBAS szomszédjához. Egy kilóval azért befizetnék a Julira. Nem adna kölcsön, szomszéd?

ÓRIÁS Kocsmárosnéhoz. Én nem tudom, hogy maga mit gondol a világról, naccsád, mert én nem értem a beszédét. Én csak azt tudom, hogy engem az emberek még sohasem csaltak meg. Nézze meg, naccsád, ezt a Julit! Olyan lány ez, akit el lehet tőlem venni?

Nő macskával elneveti magát.

ÓRIÁS. Miért tetszik nevetni, naccsád?

NŐ MACSKÁVAL. Kovács úr, hol volt maga a háború alatt, hogy olyan ártatlan maradt.

ÓRIÁS. Odahaza, Barcson. A fűrésztelepen dolgoztam. Én még csak az idén leszek tizennyolc éves.

MEZÍTLÁBAS. Olyan öregnek tetszik már lenni? Én tizennégy évesnek néztem.

NŐ MACSKÁVAL. No majd kitanul itt Pesten. De addig is vigyázzon a Julijára, ha meg akarja tartani egy ideig.

MEZÍTLÁBAS. Meddig?

NŐ MACSK/WAL. Mondjuk, egy-két hónapig.

SZEPLŐS LÁNY. Olyan sokáig?

JULI Óriás karjára teszi kezét. Hallgass, Fakutya, ne beszélj velük. Nem érdemlik meg.

ÓRIÁS. Miért ne érdemelnék meg? Tudom, azért haragszanak rám, mert erősebb vagyok náluk, de hát arról nem tehetek.

BELLUS. Mondanék valamit, Kovács úr. Ha olyan bizonyos abban, hogy Juli kisasszonyt nem lehet levenni a lábáról, akkor engedje el hozzám ma éjjelre.

KOCSMÁROSNÉ nevet. Igaza van. Ha olyan bizonyos, akkor engedje el.

MEZÍTLÁBAS rikolt. Tessék csak elengedni. Majd én elkísérem őket s vigyázok rájuk, hogy bajuk ne essék.

NŐ MACSKÁVAL sivítva. Kovács úr, most aztán elválik, hogy megbízik-e benne?

BELLUS kihívóan. No, Kovács úr?

Egy hajlott hátú, idősebb férfi, ki eddig szótlanul figyelt, feláll, Bellus elé lép.

IDŐSEBB FÉRFI. Csirkefogó!

540