Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Számadás (1968)
Számadás ŐSZ HAJÚ FÉRFI a másik sarokban, dühösen. És ezért lépnek le, mert két hónapja nem zabáltak húst! Fel kéne akasztani azt a sok gazembert, akinek most nincs jobb dolga, mint külföldre lelépni, ahelyett, hogy a károkat hoznák helyre, amit az országnak okoztak. Amikor minden becsületes ember inaszakadtáig dolgozik, hogy rendet teremtsen, akkor maguk az ellenségeinkhez futnak, hogy megtölthessék a hasukat, hah! Szeretnék megint a csendőröket meg a bankárokat a nyakunkra ültetni, mi? A fülke zavartan hallgat. A vonatkerekek hangosan kattognak. MÁSIK NŐ. Van benne valami. ŐSZ HAJÚ. Valami? Nem fogja fel, hogy most a mi bőrünkre megy a játék? NYURGA FÉRFI. Azt hiszem, ismerjük egymást az elvátrssal. Nem a rendőrségnél dolgozott maga ötvenben vagy ötvenegyben? ŐSZ HAJÚ. Sem ötvenben, sem ötvenegyben, elvtárs. Mert Rákosi alatt kerek hatvankét hónapot ültem börtönben, egy nappal sem kevesebbet. S most mégsem futok külföldre, pedig a fél tüdőm meg a vesém ráment. FEJKENDŐS NŐ. Jaj Istenem, már ne politizáljunk. Az ember előbb-utóbb megégeti a száját. ŐSZ HAJÚ dühösen. Hát azok nem politizálnak, akik kimennek? Vagy csak azokat hagyjuk politizálni? Mérgesen felugrik, kiront az ajtón. A vonat lassít. A fülkében hallgatnak. Kisvártatva EGY HANG. Hol vagyunk? Tatabánya? NYURGA FÉRFI. Rég elhagytuk. HANG. Talán Komárom. PARASZTLEGÉNY. Lehet ott ivóvízhez jutni? A vonat befut egy állomásra. A szemközti vágányon egy kicsiny, özönvíz előtti mozdony húz el, kerekei aprók, kéménye nevetséges nagy. Mindenütt hó. Parasztlegény feláll. NYURGA. Hova? LEGÉNY. Vizet inni. BAJUSZOS. Vigyázzon, nehogy egy rendőrjárőr karjába fusson. Professzorhoz. Mindjárt Győrbe érünk. A bécsi országúton, öt kilométerre a várostól van egy vendéglő, ott mindig taálhat magánautókat vagy külföldi újságírókat, akik átviszik a határon a kocsijukban. PROFESSZOR. Engedelmével, ön honnét tudja, hogy én át akarok menni a határon? Bajuszos nevet, legyint. PROFESSZOR. Irigylem magát az éleslátásáért. És maga, uram, miért nem megy át? BAJUSZOS. Meg vagyok én ebben a kis hazában. Főnökök, akikkel bajuszt akaszthat az ember, mindenütt vannak, odaát is, hát én inkább a saját urainkkal hadakozom. PROFESSZOR. Mi a foglalkozása, engedelmével? BAJUSZOS. Hol ez, hol az. Amit hagynak az urak. Kívülről hangzavar, tolongás a folyosón, valaki bekiált a fülkébe. Vigyázat, járőr! 488
