Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - A portugál királylány (1965)
cA pering ál királylány Másodiknak Péter egy foltozott zöld hátizsákot ringat a hátán, a nyaka köré egy dróthurok van vetve, amellyel este sötétedés után kutyákat s macskákat fojt meg. Rongyos ingéből a könyöke, nadrágjából a térde kilátszik. Leghátul a lány halad, vállán ugyancsak egy tömött hátizsákkal, melynek szájából egy hosszúnyelű fakanál áll ki, kezében egy nyírfavesszőből font virgácsot billegtet, szájából egy kinyílt pipacs lóg. Hangtalanul menetelnek, csak a legelöl haladó Janika motyog magába, ahogy a vénasszonyok és a gyerekek pörlekednek magányukkal. Az utca egy nagy szabad térségbe torkollik, melynek túlsó végében egy pirostéglás református templom emelkedik a földszintes házak fölé. LÁNY. Janika, fordulj be! A sarkon egy szétroncsolt rozsdás tank guggol keréktelen tengelyén. Janika elhaladtában a tankra köp. Péter megáll, szemügyre veszi a tankot, de már nem akad rajta leszerelnivaló. Ez az utca is teljesen néptelen, csak egy leszálló porfelhő jelzi, hogy nemrég egy kutya szaladhatott át az úttesten. Péter körülnéz. A túloldalon egy csukott deszkakapu előtt megpillantja a kutyát, mely lógó nyelvvel, mind a négy lábát kinyújtva az oldalán fekszik. Péter megáll, leakasztja hátizsákját, egy eperfának támasztja. Kezefe- jével megtörli a száját. LÁNY Péterhez. Te meg miért állsz meg? PÉTER. Eriggy csak előre! Majd utolérlek. LÁNY előrekiált. Janika, nem vagy éhes? JANIKA. Miért ne volnék? LÁNY. Akarsz cseresznyét? JANIKA összeráncolja homlokát. Ha van férges, akkor adjál! Lány előreszalad s a szoknyája zsebéből a gyerek kezébe nyom egy marék cseresznyét. JANIKA gyanakodva nézegeti. Nem kell, az egyik sem férges. LÁNY. Akkor is megeheted. JANIKA elbiggyeszti száját. Nem kell, üresen nem szeretem. Add oda Péternek! Lány megfordult, megpillantja Pétert, ki a dróthurokkal a kezében a kutya felé settenkedett. Janika is megfordult, figyeli Pétert. LÁNY. No nézd a sintért! JANIKA. Pedig meg se lehet enni. LÁNY. Ehhez van esze! JANIKA. Zavarjuk el? A két gyerek kiabálva, visongatva, hogy felriasszák a kutyát, hátraszalad, elállni Péter útját. A kutya elfut. Lány nevetve Péterre ölti nyelvét. Egy csizmás paraszt jött velük szemben, oly hirtelen termett előttük, mintha a porból emelkedett volna ki. Két szélén kiborotvált apró szőke bajuszt, mellényt, kék flanelinget visel, kezében egy kockás kendőbe kötött kosárkát lóbál. Mire Péter mellé ér, hirtelen megtorpan, elkáromkodja magát. 463
