Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - A portugál királylány (1965)
cA portugál Uiráh/lánt) PÉTER zokogva. Olyan ronda szájad van, amilyen még az anyámnak sem volt. Amikor vigasztalni kellene az embert, akkor is csak sértegetni tudsz. Könnyeit törölgeti. LÁNY. Pofa be! PÉTER feltérdel, s mindkét kezével végigtapogatja derekát és lábát. Meg sem kérdezed, hogy nem történt-e bajom. LÁNY feláll guggoltából, megvető tekintetet vet a fiúra. Nem érdekes! Én már kiugrottam egy első emeleti ablakból is és nem történt bajom, épp csak hogy egy hétig sántítottam utána. Mit kell erről annyit lefetyelni? Az ilyen kis kukacoknak, mint mi vagyunk, nem történik bajuk. Majd ha megnövünk. Az árokból egy újabb apró szőke fej emelkedik ki. JANIKA. Jöhetek? Valamivel kisebbnek látszik a másik kettőnél, de olyan tiszta az arca, mintha épp megmosdatták volna. JANIKA. Hozzam a poggyászt? Lány azonnal feléje fordul, sovány szeplős arcocskája, a két koraérett fekete szem villogásával hirtelen meglágyul. Egy pillanat alatt az árok mellett terem. LÁNY. Éhes vagy, Janika? JANIKA. Még nem nagyon. LÁNY szoknyájával megtörli a fiú orrát. Akkor hagyd lenn a poggyászt, még benézünk egy-két házba. JANIKA. Menjek én is? LÁNY. Hogyisne ... Az a sintér ma még egy babszemet nem keresett meg. A gyerekfüléhez hajol, súgva. Becsszó, nem bánnám, ha lebukna. Ez olyan buta, mint egy kis adag pacal. Nézd, hogy keféli a haját! Felvétel a széles közvetlen utcáról, amely üresen, mozdulatlanul húzódik a két sor ákác között. A járdákon egyetlen egy ember, az úton egy szekér sem látszik, a kerítések mentén egy árva tyúk sem kapirgál. A hőség elnyel minden hangot. A déli napfényben minden árnyék összehúzódott. LÁNY meztelen lábával gyorsan az árokba ugrik. Janika, mégis tovább megyünk. Semmi egy utca ez, nem ér meg egy lótojást. Péter hátát egy fának támasztva, összeráncolt homlokkal, sötéten maga elé néz. LÁNY. Péter, megyünk tovább, szedd fel a cugehört. PÉTER morogva. Én nem. Fáj a vállam. KISLÁNY felveti a fejét. Ronda fasiszta! PÉTER. Összetörték a vállamat! LÁNY. Az eszedet! Ha nem jössz ide azonnal, összetöröm én mind a kettőt, mint egy kukacnak. A három gyerek egymás mögött baktat tovább a néptelen utcán. Legelöl Janika halad, egyik vállán egy degeszre tömött tarisznyával, amely a térdét verdesi, a másikról madzagon egy hatalmas bőrpapucs lóg alá. Fejét a por és a nap ellen egy vörös zsebkendővel kötötte be. 462
