Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Függelék (filmforgatókönyvek) Szerelem (1964-1967)
iSíertltm hogy egyszer-kétszer megcsal magát Amerikában, megcsal magát Európában is, mert én is megcsaltam egyszer az én uram, de az én fiam a végén minden nőnek azt fogja mondani: Sipirc! Nem kell neki sürgönyözni. Az én fiam magával fogja élni és meghalni. 47. kép. Kép, halk bécsi zenével. Öregasszony 15-16 éves fiatal lány korában, az akkori divat szerint öltözve, kinéz az ablakon, vagy az utcán sétál. 48. kép. Öregasszony szobája. Az Orvos az Öregasszony ágya mellett ül. ÖREGASSZONY csúfolódva. No, énekelte a főorvos úr megint templomba? Tudja maga, hogy én nyolcvan éve nem voltam templomba? ORVOS. No, egyszer sem? A menyegzőjén sem? ÖREGASSZONY. Én voltam tizenhat éves, s kaptam az én mamámtól új ruha, mert másnap akartunk csinálni kirándulást a Wiener Waldba. Este én sokáig imádkoztam istenhez, hogy legyen jó idő, és csinálhassunk kirándulás, és én felvehessem az új ruha. Aztán másnap esett az eső. Akkor én nagyon megharagudtam istenre. LUCA. S azóta is haragszik, mama? ÖREGASZONY Luca felé fordul. Azt mondtam én, fiacskám, hogy akkor nagyon megharagudtam. Amikor aztán az én mamám délelőtt el akarta vinni a templom, azt mondtam: Nem! 49. kép. Kép a fenti fiatal lányról és anyjáról, szöveg nélkül, diszkrét mozdulatokkal eljátsszák a jelentet, közben hallani az Öregasszony hangját. LUCA. S nem is ment? ÖREGASSZONY. Az én mamám volt egy okos nő. Megvárta a következő vasárnap, amikor volt jó idő, s mehettünk a kirándulásra az én új ruhámban, és én nagyon boldog voltam. Akkor kérdezte: Sztina, most már jössz megint templomba? 50. kép Öregasszony szobája. Az Orvos elneveti magát, gyengéden megpaskolja az Öregasszony csontos kezét, melyet egész idő alatt a kezében tartott. ORVOS. De Sztina is okos volt, igaz? ÖREGASSZONY elmosolyodik. Azt kérdezte tőlem az én mamám: Sztina, most jössz templomba? S én megint azt mondtam: nem. Szünet. Kissé lihegve. ... Azt mondtam én az én mamámnak ... azt mondtam: nem. Azt mondtam, nem kérek én senkitől a világon segítség, akiben nem lehet bízni. Én akarok járni a magam lábán meg fején. LUCA halkan. Hát ez sikerült. ÖREGASSZONY. Mit mond maga? LUCA hangosan. Azt mondtam mama, hogy ez sikerült a mamának. 449
