Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Függelék (filmforgatókönyvek) Szerelem (1964-1967)
-Szerelem ÖREGASSZONY a fejét rázza. Nem tudok, hogy sikerült-e. Amióta lettem ilyen öreg, azóta vagyok magányos és tehetetlen. De ha majd meghalok, akkor csak az én fiam fogja az én kezem! A menyére néz ... Nem kell maga sem akkor! Az állat is akar lenni maga, ha meghal. Ha az én fiam nem lehet velem, és nem foghatja az én kezem, akkor akarok lenni egyedül. 51. kép. Luca lakása. Éjszaka van. A személyzeti szoba ajtaján kopognak. TÁRSBÉRLŐ. Sajnálom, hogy zavarom. Sürgősen hívják a telefonhoz. A társbérlők szobájában Luca a telefonnál áll. LUCA. Rosszul van? ... Nem igaz! ... Nem, nem! Ne legyen rosszul! Édes Irén, ne legyen rosszul! Vasárnapra beszélőt kaptam a gyűjtőbe! Hallja? Nem, ne legyen ... 52. kép. Öregasszony lakása - konyha. A konyhában az Orvos, Luca és Irén. ORVOS. Az is csoda, hogy eddig kibírta. De talán két-három napig még életben tarthatom. Van valami remény arra ... LUCA. Nincs. ORVOS. Mi a kívánsága? LUCA. Ahogy neki jobb. ORVOS. Érezni már semmit sem érez. Néhány órán belül előreláthatólag el fogja veszteni az eszméletét. Koffeinnel, sztrofantinnal valószínűleg még egy-két napig fenntarthatom a szívét. Nincs semmi remény arra, hogy ... LUCA. Nincs. ORVOS. Mi a kívánsága? LUCA. Ahogy neki jobb. Orvos és Luca bemegy az Öregasszony szobájába. 53. kép. Öregasszony szobája. Az Öregasszony nyitott szemmel fogadja a belépőket, de köszöntésüket nem viszonozza, s amikor leülnek az ágya mellé, továbbra is az ajtó felé néz, mintha még várna valakire, ki okvetlenül el fog jönni. Ez időben már többször órák hosszat eszméletlen, ilyenkor, ha megigazítják alatta vánkosát, fekete főkötős, keskeny koponyáját nyomban jobbra fordítja, nyakát is kissé kiforgatva, s akár nyitva van a szeme, akár behunyva, egész vak testével az ajtó felé néz. Jobb kezét, melyet egyébként rendszerint a meleg paplan alatt tart, minden látható ok nélkül kihúzza, és vállmagasságban, csuklója tengelyén furcsán kifordítva tenyerét, mintha kacska volna, az álla alá illeszti, ha Luca olykor óvatosan visszahajlítja, s a paplan alá csúsztatja, az eszméletlenségben is nyakas öregasszony már a következő pillanatban újra kirántja a paplan alól, és visszahajlítja az álla alá. Egyébként csendesen és mozdulatlanul fekszik, lábai kinyújtva, egymás mellett begipszelt lábfeje s a másik meztelen sárgás láb. Nem panaszkodik, még csak nem is 450
