Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1964 - Függelék (filmforgatókönyvek) Szerelem (1964-1967)

rSzerelem IRÉN. Nincs pénze? LUCA. A múlt héten is kerestem 74 forintot nylonfestéssel. Irén melléje húzza a sámlit, leül. IRÉN. Adhatok kölcsön, az uram tegnap hozta haza a fizetését. LUCA. Menjen a ... A fodrász a múltkor is 800 forintot kínált a hajamért, abból is ki volna kéthónapi lakbér. IRÉN. Jánosról semmi hír? LUCA. Semmi. IRÉN. Azért sír? LUCA. Megint ott volt a végrehajtó. Kilenckor jött s tizenegyig szuttyongatott. IRÉN. De hisz már mindent lefoglalt! LUCA. Még nem. IRÉN. Hogy-hogy? Azt hittem, hogy már mindent lefoglalt. LUCA. Nem foglalt le mindent. IRÉN. Hát mit hagyott meg? Luca egy türelmetlen mozdulatot tesz, könyökét beüti az asztalba. LUCA. Ne jöjjön váratlan vendég ... ne jöjjön váratlan vendég ... ! Keiével kö­nyökéhez kapva, kihúzza belőle a váratlan vendéget, majd kifordított tenyerével szét­szórja a levegőbe. Ma már épp elegem volt belőlük. Az én bútoraimat eddig még nem foglalta le. IRÉN. Hát persze, hogy nem. LUCA. Miért persze? Azért persze, mert megvolt mind a régi számlám, meg szál­lítólevelem, s azzal bizonyítani tudtam, hogy a bútor az enyém és nem Jánosé. János­nak még egy szobára való bútora is alig volt, még egy rendes ágya sem, amikor fe­leségül vett. IRÉN bólint. Tudom. LUCA. Most meg visszaküldte a minisztérium Kulinka urat, hogy mindent foglal­jon le, én meg pereljem vissza, ami az enyém. Csak úgy köpködte a nullákat, kétezer, négyezer, háromezer ... hiába rimánkodtam neki, hogy úgyis visszaítélik nekem, ve­gye alacsonyabbra, mert nem győzöm a bélyegköltséget. Szomorúan rám nézett, csó­válta a fejét, majd hogy el nem sírta magát, úgy sajnált, aztán elordította magát. 4. kép. Luca lakása. VÉGREHAJTÓ. Egy neobarokk szekrény, tízezer! LUCA szörnyülködve. Tízezer? Hát persze, hogy tízezer, ha eladnám. De nem adom el, inkább belegebedek. Mert itt mindent úgy találjanak, ahogy elhagyták. 5. kép. Öregasszony lakása - újra az Öregasszony konyhájában. LUCA Irénhez, ingerülten. Mit bőg? Akárcsak Kulinka úr. Testi motozás nem lesz, mondta könnybe lábadt szemmel, de minden szekrénybe belenyúlunk. Újabb csengetés. Luca felkel, benyit az Öregasszony szobájába. 429

Next

/
Thumbnails
Contents