Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Függelék (filmforgatókönyvek) Szerelem (1964-1967)
Aeereíem 6.kép. Öregasszony szobája. Az ajtónál látni az ágyat, a nagy, fehér vánkosok közé süppedt hosszúkás, halvány arccal, melyet egy álla alatt szalaggal összekötött fekete bársony főkötő foglal keretbe, a behunyt szemek alatt az arc csontszerkezetéből kiemelkedő nagy, egyenes orr mintha már a hajdani halotti maszkot idézné. A könnyű, sárga pehelypaplan alatt a testnek egyetlen porcikája sem mozdul, az emelkedő, süllyedő mellkas mozgását sem látni. Luca a küszöbön állva „koncentrál”, a szeme megint már-már könnybe lábad, de elfintorodik, ingerülten toppant. Az Öregasszony kinyitja szemét, az ajtó felé néz. Lucának már újra világosan cseng, vidám a hangja. LUCA. Kezitcsókolom, mama. ÖREGASSZONY. Már annyit csengettem, Irén! Hangja kicsit rekedt, homlokát ráncolva újra az ajtó felé néz. Még mindig nem kész a vajas-pirítós? LUCA. Én vagyok, mama. Egy perc múlva kész lesz. ÖREGASSZONY gyanakodva néz az ajtó felé, rosszkedvűen, fejét kissé felemelve. Maga az? ... Hozta nekem a sóssütemény? LUCA. Persze, hogy hoztam. Kiveszi retiküljéből a kis csomagot. S mit hoztam még a mamának? ÖREGASSZONY. Biztos virágot. Elégedetlen arca kisimul, még mindig szép fekete szeme felragyog, amikor megpillantja a kis csokor sárga árvácskát. Maga sose tanul meg spórolni? Luca az ágy mellé lép, s felemelt mutatóujjával hosszan megfenyegeti az öregasszonyt, addig fenyegeti, amíg az el nem neveti magát. ÖREGASSZONY. Jól van, én azért mondom mindennap ugyanaz, mert maga mindennap ugyanaz csinálsz. Nem kell mindennap virágot hozni. Kölnivíz tessék holnap venni nekem. Luca belekotor a retikülbe. LUCA. S mit hoztam még a mamának? ÖREGASSZONY félig kinyílt szájjal, naiv kíváncsisággal. Na adja már ide Vagy már elvesztette? Amikor megpillantja a selyempapírból kibontott kis hímzett térítőt, elpirul örömében. Követelődző, de a legkisebb szolgáltatásért is gyerekesen hálás. ÖREGASSZONY. Jól van. Tessék lehajolni és megcsókolni. Egyik csontos kezével átöleli Luca nyakát, maga felé húzza, cuppogva megcsókolja homlokát ... Gyönyörű ... De honnét veszi maga azt a sok pénzt? LUCA. Megkeresem, mama. Nagy kurva vagyok, hiszen tetszik tudni. Öregasszony egy darabig értetlenül néz rá, aztán hirtelen kuncogni kezd, s megfenyegeti ujjával. ÖREGASSZONY. Kurva? Ah, menjen. Majd megmondalak Jánosnak, ha hazajön, s akkor kapsz két akkora pofát! Az éjjeliszekrény alsó polcán álló porcelánkacsára néz. Tessék rátenni! Gyönyörű! Legfőbb ideje volt, mert délután jön Hajós professzor úr, 430
