Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Függelék (filmforgatókönyvek) Szerelem (1964-1967)
Szerelem IRÉN. Ma ballábbal kelt az öreg nagysága. LUCA kacagva. Felkelt? Krisztus lejött és csodát tett? Irén is nevet. IRÉN. Már a napi sétáját is elvégezte. Tizenötször ment végig a szobán. De közben azon füstölög, hogy még mindig nem kapott új térítőt a kacsájára. Hát sós süteményt tetszett-e hozni? LUCA. Egy mázsával ... Magának is hoztam pénzt a háztartásra, Irénke. IRÉN. Egy mázsával? Luca nevet. Nevetése olyan ellenállhatatlan, hogy muszáj vele nevetni. LUCA. Lópikula ... Ötszázat hoztam egyelőre, elég lesz? IRÉN. Annyi már nem is kell ebben a hónapban. Luca kinyitja retiküljét, melyben nagy rendetlenségben egymás mellett szoronganak az összehajtogatott bankjegyek, zálogcédulák, a selyempapírba csomagolt teasütemény, kis terítő, púderes doboz, tükör, pénztárca stb., a végrehajtói értesítéssel együtt, melyet ma reggel kézbesítettek ki a lakásán. Számol. LUCA. Egy, kettő, három, négy, öt ... Nem baj, majd elszámoljuk, ha marad. Nem kell spórolni, öreganyám! S már nevet. Más baj nincs? IRÉN. Nincs. Maradt pénze magára? LUCA. Dögivei. Bemennek a konyhába. A postás még nem volt itt? IRÉN. Még nem. LUCA. Majd nézzen ki időnként a levélszekrényhez, Irénke, mert ma levél jön Amerikából. Azt szeretném, ha addig olvasná el, amíg itt vagyok. IRÉN. Megint Pesten adta föl? LUCA. Úgyse veszi azt észre, nem nézi a bélyeget. Csöngetés. IRÉN. Már megint csönget. Ha reggeli óta nem csöngetett be már legalább tízszer, akkor egyszer sem. Úgy jár rá a keze, mintha viszketne neki. LUCA. Maradjon csak, majd én mindjárt bemegyek. Leül egy konyhaszekrényre, Irén a konyhaszekrényhez lép, kinyitja. A következő dialógus során még egyszer-kétszer megszólal a csengő, három-négy rövid, türelmetlen berregéssel. A nyitott konyhaszekrényben látszanak, szép rendbe rakva, egymás melletti oszlopokban a tányérok, tálak stb. Irén pálinkát tölt egy kis kristály pohárba. IRÉN. A desszerttányérokból tegnap megint eltört egyet, most már négy hiányzik a szervizből. Hátrafordul. Mi baja van? Luca a konyhaasztalra borulva, hangtalanul sír. Tudtam én ... Luca ingerülten felkapja könnyes arcát. LUCA. Mit tudott ... mondja, mit tudott? Irén szótlanul nézi. Luca szipog. Hát csoda, hogy bőgök, amikor törik-zúzzák az örökségemet! Most már négy desszerttányér hiányzik. Vagy a szervizt magára hagyta? IRÉN gyorsan, határozottan. Rám. Az ezüsttel együtt. Mi baja van? LUCA. Semmi. 428
