Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Wilhelm Unger: Hazája agyonhallgatja
1964 kor szinte az egész világ sajtóját: Déry Tiboré és Háy Gyuláé. Az „íróper” aggasztott bennünket. Déry, az első számú vádlott kilenc évi börtönt kapott, Háy hat évet. Három évvel később - az osztrák PEN fölrázta a világ lelkiismeretét - következett a kegyelem. És most Budapesten vagyok. Indokaimhoz, hogy Déry Tibort otthonában fölkeressem, még valami járult: megtudtam, hogy október 18-án lesz a hetvenedik születésnapja. A telefont a házvezetőnő veszi föl. Alig beszél németül, s nincs elragadtatva egy külföldi látogatásától. Déry dolgozik, és nehéz napnak néz elébe. Végül mégis odahívja az írót. - Örülök az érdeklődésnek - mondja Déry -, de... Jobb szeretné, ha békén hagynák. Nem tudom, mi bírta rá, hogy arra kérjen, fél hétkor legyek nála. Déry Tibor messze kint a város budai részén lakik. Magányos környék. Még a taxisofőr sem ismeri a csendes utcát, amelynek házait fák takarják. Utcai névjegyzékét lapozza, járókelőket kell megkérdeznie. Végül ott állok a ház előtt. Egy kutya ugat. A házvezetőnő bevezet az író dolgozószobájába. Déry föláll, majd újra helyet foglal az írósztalánál, s engem egy közelebb tolt, másik karosszékkel kínál. A kicsiny íróasztal telistele könyvekkel és kéziratokkal. Az egyik könyv címe, amelyik a szemembe ötlik, elbűvölő. Hangosan olvasom: - Az úgynevezett Gonosz. Az agresszió természettörténetéhez...- Alighanem fontos könyv - mondja Déry, aki épp csak belekezdett még az olvasásába.- Az agresszióösztön... vajon leküzdendő ez?- Igaza van - feleli Déry -, ez még kérdéses. És azt sem tudjuk, nélküle vajon jobbra fordulna-e a világ ... Szemügyre veszem az őszhajú költő arcát, amely rendkívüli méltóságot sugároz. Szeme szomorú; alkalmanként csillan csak föl, de a szája sarkában bánat fészkel. „Az úgynevezett gonosz”, gondolom, „egy ilyen embernek, mint ő, csakugyan ezzel kell foglalkoznia?”- Déry úr, Ön ismét szabad, szabad utaznia, és Ön mégis úgy határozott, hogy itt marad. Mindennek ellenére...- Igen, úgy döntöttem. Itt a helyem. Nem űzhetnek el innen. Mit ér egy író a nyelv nélkül, amit a szülői házban kapott... Déry jó németséggel beszél. Anyja bécsi nő volt, és ő az első világháború után sok évet töltött száműzetésben. - Mit számít, hogy itt kevéssé vesznek tudomást rólam, és hogy ködfalat vontak körém.- Holnap lesz hetvenéves...- Igen. A ház tele lesz a barátaimmal. Az újságok azonban agyonhallgatják ezt. Egyetlen, jelentéktelen újság vette csupán a bátorságot, hogy ... Itt láthatja a hasáblevonatát egy Lukács György tollából származó cikknek. Már betördelték. De nem jelenhet meg. - Egy német újságban viszont olvasható lesz.- Hogyan érzi magát ilyen körülmények között a hetvenedik születésnapján? 415
