Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. május 6
1957 közben az Aradi út és a Körűt sarkán láttam felakasztva egy embert, s elhatároztam, hogy nyilatkozatot írok a Rádió részére az utcai lincselések és a népítéletek ellen. Még október 26-án este felhívtam telefonon néhány legközelebbi íróbarátomat - így Tamási Áront, Benjámin Lászlót és másokat, akik nevére nem emlékszem -, véleményt kértem elképzelésemről. Ok támogattak és a nyilatkozat megírása után beolvastam a telefonba, melyet a Rádió is közzétett a következő napokban több író aláírásával. KÉRDÉS. Ismertetem Önnel a szóban forgó nyilatkozatot. Adjon választ arra, azonos-e azzal, amelyet Ön 1956. október 26-án készített írótársai bevonásával? FELELET. Igen, az előttem ismertetett nyilatkozat azonos azzal, amelyet az októberi események során - pontos napra nem emlékszem, de nem tartom kizártnak, hogy október 26-án készítettem „Nemzeti forradalmunk” bekezdéssel és „Tisztelet a forradalom halottainak” befejezéssel, aláírások: Benjámin, Déry, Illyés, Németh, Szabó, Tamási, Veres és Zelk.* KÉRDÉS. Tegyen vallomást arról, ma egyetért-e az ismertetett nyilatkozattal? FELELET. A kiáltvány minden lényeges mondatával egyetértek. De minthogy ezeket az eseményeket ma már nem látom olyan egységesen forradalminak, mint akkor, mert ma már tudom, hogy sok ellenforradalmi elem keveredett bele, főként a vége felé, tehát a „nemzeti forradalmunk” kifejezést ma már másként fogalmaznám. Ma már egy figyelmeztető intést mondanék az ellenforradalom veszélyéről is. A kiáltvány további részével ma is teljes mértékben egyetértek. KÉRDÉS. A kiáltvány második mondata így hangzik: „A magyar írók kivették részüket a forradalom előkészítésében.” Tegyen erről részletes vallomást! FELELET. Amikor az írók vállalták a forradalom előkészítését, akkor természetesen a Rákosi-rendszer hibái elleni forradalmat értették. Ezen az előkészítésen én azt értem, hogy elsősorban saját mesterségünkben szálltunk harcba - a merev irodalom- politika ellen, egy nagyobb szocialista sajtószabadságért, amely módot adott volna arra, hogy megírhassuk a valóságot. Tehát azokat a sérelmeket, amelyek a népet a szocialista törvényesség sorozatos megsértése, az igazságtalan mezőgazdasági intézkedések, a munkásság egyre alacsonyabb életszínvonala miatt érték. Hozzátenném még azt, hogy ezt a harcot leginkább a kommunista írók folytatták, mert ők szinte személy szerint is felelőseknek érezték magukat az eszme eltorzulásaiért. Hangsúlyozni kívánom, hogy semmiféle tudomásom nincs arról, hogy az írók bármilyen politikai formában készültek volna az októberi eseményekre, vagy hogy egyáltalán gondoltak volna arra, hogy erőszakkal próbálják megvalósítani szándékaikat, vagy hogy másokat erőszakos cselekedetre biztassanak. Megjegyzem, hogy név szerint írótársaim [közül] ki mit vállalt vagy csinált az előkészítésben - azt én nem tudom megmondani. Ami saját személyem illeti a forradalom előkészítésében, az a következő: én is csak annyiban vállaltam felelősséget, amennyiben a nagyobb szocialista szólás- és sajtószabadságért küzdöttem. De meg kell mondanom, jelenleg nem tudok visszaemlékezni pontosan a cikkeimre, amely[ek]ben kiálltam a szólás-, illetve sajtószabadság kiszélesítéséért. * Szép elmélet fonákja, 578-579. 39
