Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1963 - Gian Maria Dossena: írni Budapesten. A nagy magyar író, aki Olaszországban tartózkodik az 1956-os elítélését követő, teljes rehabilitációja után, kifejti egy vasfüggönyön túli művész problémáit
1963 sok iránti kötelessége között. Ha a társadalomban e kötelességek egyike vagy másika rosszul teljesül, abból általános baj származik, szerencsétlenségek, katasztrófák következnek belőle. És az én rokonszenvem és szeretetem teljesen ösztönösen azok felé irányul, akik ennek az áldozatai, és akiket általában a társadalom kizsákmányolt osztályaival lehet azonosítani. Egész életem során szinte állandó egyenetlenséget kényszerültem tapasztalni az emberi természet e két tendenciája közt. Arra törekszem hát, hogy ezt az agyakba véssem, hogy ezt az egyenetlenséget kifejezzem. Ha tudni akarja, ez az én politikai gondolkodásom veleje, és ez az én szocialista állásfoglalásom. Az interjú szövege pedig a következő:- A Számadás, majd azután Az óriás című elbeszélés- és regénygyűjtemény lehetővé tette az olasz közönségnek, hogy megfelelőbb ismeretséget kössön az Ön terjedelmes irodalmi életművével. Egy olyan életművel, amelyik folyamatos részvételről tanúskodik országa történelmi eseményeiben. Úgy gondolja, hogy az író legyen mindig történelmileg elkötelezett? És Ön, hosszú működése során, mindig megvalósította ezt az elkötelezettséget?- Különböző vérmérsékletű írók vannak, mindenkinek megvan, következésképp, a maga sajátja. Az egyik így reagál, a másik amúgy, vagyis mindegyik a tulajdon életének a mások életéhez képest elütő szemlélete szerint. De egyáltalában senki sem vonhatja ki magát a jelen történelme alól, amely úgy nyom bennünket, mint Atlasz vállát a Föld. Még a legpasszívabb vérmérsékletű sem kerülheti el.- Ön gyakran megfizetett a magatartásáért. Több évet töltött börtönben, különböző korokban. Miként tekint erre a tapasztalatára?- Nem volt kellemes.- Nekünk, nyugatiaknak néha az a benyomásunk, hogy a keleti országok közönsége egészen különleges élénkséggel vesz részt a kulturális eseményekben: például igen közelről követte figyelemmel az Ön személyes sorsának alakulását. Nem gondolja, hogy a nyugati közönség közömbösebb?- Nem hiszem, hogy megfelelő választ adhatnék erre. Nem ismerem eléggé a nyugati közönséget. Ami engem illet, figyelemre méltó reagálásokat tapasztaltam, amint Nyugatra jöttem, mindenekelőtt Olaszországban. Rájöttem, hogy Olaszországban roppant sok ismeretlen barátom van, amiből arra kell következtetnem, hogy az olasz közönség politikai érdeklődése egyáltalán nem csekély. Másrészt Ön nálam jobban tudja, hogy miképpen reagált Nyugat-Európa közvéleménye az 56-os magyar eseményekre, mennyit írtak ezekről, bár hozzá kell tennem, nem mindig az én ízlésemnek megfelelően. Csak a századrészét ha olvastam.- A háború utáni olasz kultúra különleges érdeklődéssel figyelt Lukács György gondolataira. Milyen viszonyban van Lukáccsal?- Jó barátok vagyunk. Hízelgőnek tartom magara nézve, hogy a barátja lehetek. Egyike azoknak az embereknek, akik nemcsak műveikkel, de a nagyközönségnek ismeretlen cselekedeteikkel is kivívták maguknak a jogot a legnagyobb tiszteletre. Mi ketten nem mindig értünk teljesen egyet némelyik probléma megítélésében, de ez is 396
