Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1963 - Életrajzi adatok
1963 ad hírt, amely 1963 februárjában került a könyvesboltokba, a megírás időpontja is körülhatárolható. A Philemon és Baucisra való hivatkozás pedig valószínűvé teszi, hogy az életrajzot annak friss német megjelenéséhez (1963. márc.22.) kérték. Am az elbeszélést közzétevő Die Zeit (l. az előző közlemény bevezetését) végül eltekintett közlésétől. (Célszerűbbnek látszott ugyanis - a novellával szembeni 9. oldalon — Nagel Iván cikkének az elhelyezése: Wer ist Tibor Déry? Akinek magyar fordításai már ismerőssé tették nevét Németországban.) Elképzelhető, hogy a Déry hamburgi fellépését finanszírozó hetilap az önéletrajzi adatokat a felolvasóest előkészítésének más fórumán kívánta felhasználni. (Am az se kizárható, hogy Déry kívánta azt utóbb máshol benyújtani. Ezt sejteti a megváltoztatott cím - és a túlságosan konkrét utalást tartalmazó utolsó mondat zárójelbe tétele.) 1894. október 18-án született. Apja szegedi ügyvéd, anyja bécsi polgárcsaládból származott. Hattól tíz éves koráig csonttuberkulózissal ágyban fekvő beteg: másfél éves szanatóriumi ápolása során azonban meggyógyult. Olvasni és írni még Norder- neyben megtanul, az elemi iskola osztályait utóbb Budapesten magántanulóként pótolja be. Nordemeyi ápolónőjével, Hedwig nővérrel annak haláláig barátságot tart. Budapesten négy gimnáziumi osztály, azután - egy évet megtakarítandó a gyűlöletes iskolából - három év (négy helyett) kereskedelmi akadémia, itt érettségi. Szülei, hogy nyelveket tanuljon, egy svájci intézetbe adják; St. Gallenbe, ahonnan egyszer megszökött és gyalog indult haza Budapestre, hogy lerázza a gyűlölt intézeti fegyelmet. Svájcból való hazatérését követően belép egy nagy fakitermelő- és fűrészüzembe, ahol gazdag nagybátyja a vezérigazgató. Gyakornokként hosszabb időt tölt Erdélyben. Az első világháború alatt sztrájkot szervez, ezért nagybátyja elbocsátja, s be kell vonulnia a katonasághoz, ahonnan - 1918-ban járunk, a kezdődő felbomlás idején - dezertál. Az 1918-as októberi forradalom előtt könyvtárosként belép a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarába. Ebben az időben már író, első kisregénye, a Lia (erősen Knut Hamsun hatása alatt) 1917 elején jelenik meg, és tüstént konfliktusba sodorja őt az államhatalommal; a közerkölcs elleni vétség miatt pénzbüntetésre ítélik. Ellenzi a háborút. 1918 végén vagy 1919 elején belép a Kommunista Pártba. A Tanácsköztársaság alatt beválasztják az írói direktóriumba (ő a legfiatalabb tagja), de közvetlenül nem foglalkozik politikával vagy agitációval, csupán írói feladatokkal. Ennek ellenére természetesen Horthy fehér terroristái felelősségre vonják, s - életét és szabadságát mentve - emigrál. Hét évet tölt emigrációban 1927-ig: Csehszlovákiában, Ausztriában, egy évet Feldafingben a Stranbergi-tónál, Párizsban, Perugiában, első felesége kíséretében. Minthogy ez időben az avantgárdhoz csatlakozik (Hewarth Walden Sfwrmjában publikál ... nagyon rossz dolgokat!), az irodalomból nem tud pénzt keresni, nehezen tengődik, napszámos, nyelveket oktat, továbbá bélyegkereskedő stb. Mígnem 1927-ben visszatér Budapestre, hogy ott megint csak alkalmi munkákkal keresse kenyerét, fő384
