Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1963 - Ember Mária: Rádióinterjú
1963 költeményeim és elbeszéléseim mentségére bizony fel kell hozni valamit, merthogy fiatal íróként sok rosszat összeírtam, úgyhogy ma is csodálom, hogy a Nyugat fölfedezte és kinyomtatta ezeket. Amint mondtam, A befejezetlen mondatot tekintem első jó könyvemnek.-Mikor és hol írta azt?- 1933 karácsony estéjén kezdtem hozzá a regényhez a az Hőtel de France Bécsi Kávézójában, amely azokban az órákban teljesen üres volt, én voltam az egyedüli vendége. Az első kötetet később Budapesten fejeztem be, a másodikat Spanyolországban írtam, Mallorca-szigetén, a harmadik kötet végét ismét itthon.- Engedjen meg egy kérdést. Miképpen történt, hogy A befejezetlen mondat mégis egy befejezett alkotás, szemben a Felelet című regénnyel, amelyik, ugye, A befejezetlen mondatot kiegészíteni és befejezni volt hivatott, mindmáig befejezetlen maradt? Nem pusztán a szójáték kedvéért jut eszembe ez a kérdés ...- A Rákosi-rendszer irodalompolitikája elvette a kedvemet és a lehetőséget is a további munkától.- Úgy véli, ilyesmi nem történhet meg ma már? Szemére vethetik ma egy írónak, ha nem a Horthy-rendszer ellen küzdő kommunista harcost választ regénye hőséül, hanem egy átlagembert? Kevésbé türelmetlenek a mai művelődéspolitikusok? Libe- rálisabbak lettek, amint a nyugati sajtóban gyakran olvasható?- A tények magukért beszélnek. Úgy fél évvel ezelőtt kezdődött második pályafutásom mint „fiatal íróé”. A folyóiratokban gyors egymásutánban jelentek meg elbeszéléseim: Számadás, Cirkusz, Philemon és Baucis, A tehén és egyebek. Néhány napja jött ki új novelláskötetem, Szerelem címmel, ez tartalmazza összes újabb elbeszélésemet és néhány korábbit is, amelyek eddig könyvalakban nem jelentek meg, mint A fehér pillangó című novellát, amelyik egykor nagy vitát váltott ki, valamint két elbeszélést 1956-ból, a Szerelem és A téglafal mögött címűt.- Itt egy személyes élményemről kell beszámolnom Önnek. Miután az újságok hírül adták, hogy megjelent az Ön új kötete, elmentem állandó könyvesboltomba, ahol mindig mindent meg szoktam vásárolni, és megrendeltem az Ön művét. Ott előre megmondták, hogy nem ígérhetnek semmit, akármilyen példányszámban jelenik is meg, kevés lesz belőle. Szerencsére pár nap múlva véletlenül észrevettem, hogy egy teherautóról könyveket rakodnak ki, bementem az üzletbe, és elcsíptem az Ön könyvét! De mondjon valamit nekünk terveiről is.- Jelenleg egy kis történelmi regényen dolgozom, de még csak a legeslegelső szakaszában vagyok, csupán jegyzeteket készítek hozzá, korai volna még erről beszélni. De néhány évvel ezelőtt írtam egy nagyobb regényt, épp a múlt héten írtuk alá a szerződést a kiadóval. Úgy hiszem, ez eddig a legjobb munkám. Igen, mit is mondhatnék róla. Ez egy bizonyos G. A. úr szatirikus útibeszámolója az első világháborút követő évekből. Ez az úr hátat fordított a civilizációnak, egy ismeretlen földrészen telepedett le, egy fővárosban, amelyik - ha hihetünk a szavainak - nagyobb, mint London vagy New York, jóllehet e város nagyobb része romokban hever. Ennek a városnak a rokonszenves lakói csodálatos módon egy csöppet sem törődnek vele, hogy 376
