Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1962 - Somlyó Zsuzsa: Rádióinterjú
1962 Somlyó Zsuzsa: Rádióinterjú Kiadatlan. -4 f. terjedelmű gépiratmásolata a PIM Déry-hagyatéká- nak 64., Naplók, jegyzetek, interjúk kézirattári egységében: Interjúk pallium. -Azl.f verzóján Böbe írásával: „Riport a »Szülőföldem« - mel. Felvettük: 1962. nov.27. Adás: 1962. dec. 10., este 10 óra.” A kérdezettnek a gépirat 3. lapján található saját kezű kiegészítését fet- tel emeltük ki. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az első hazai nyilvános megszólalás. - Bár a Számadást követően A cirkusz megjelenésével (Új írás, 1962. november) immár véglegessé vált Déry publikálási tilalmának feloldása, a politika még mindig fenntartásokkal kezelte, különösen a kis példányszámú folyóiratnál nagyobb nyilvánosságot jelentő Rádió esetében. Az interjú ezért nem a leghallgatottabb Kossuth vagy Petőfi adóban, hanem csak a külföldnek szóló Szülőföldem késő esti műsorában hangzott el. Nyugaton - néhány napon belül - azonban így is visszhangot keltett: a Münchner Merkur adott hírt róla (feltehetően az ugyancsak Münchenben székelő Szabad Európa figyelőszolgálatára támaszkodva). A közlemény címe - érthető módon - erőteljesen kiugratja az interjú lényegét, az író kiutazási lehetőségét. Tibor Déry darf in den Westen. (Münchner Merkur 1962. dec.14., 10.) Ezzel megtörtént a nyitás nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi nyilvánosság felé is. Somlyó Zsuzsa a Rádió Szülőföldem adásának munkatársa. Nevével még találkozunk.- Műsorunkhoz ma Déry Tibort hívtuk meg stúdiónkba, A befejezetlen mondat, a Felelet, a Niki íróját. Műveit bizonyára ismerik hallgatóink is, hiszen több nyelven megjelentek. Az idősebbek valószínűleg emlékeznek még Déry Tibor korábbi írói tevékenységére, Lia című kisregényére is, amellyel a Nyugat elindította írói pályáján. A fiatalabbak azonban erről kevesebbet tudhatnak. Megkérem, szóljon néhány szót pályakezdéséről s az emigrációban töltött évekről.- Megvallom, nem szívesen beszélek magamról, jobb szeretem ezt könyveimre bízni. Az írói mű semmivel sem lesz jobb attól, hogy az író eléje áll, s az életével magyarázza. Pedig épp a pályakezdetemnek, a Nyugat-beli korszakomnak szüksége volna mentségekre, mert oly sok rosszat írtam akkoriban, hogy Máig is csodálkozom rajta, hogy felfedeztek s kinyomtattak. S a hétévi emigrációm alatt végzett munkám nagyobb része is inkább előkészület volt a jövőre, mint eredmény. Az első valamire362
