Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1962 - Első nyilatkozat a nyugati sajtóban - Gondolatok a riportról. Töredék
1962 2. köt. 239.). S erről az írásról nemcsak azt illik tudnunk, hogy sikeresen oldotta fel Déry szilenciumát, hanem azt is, hogy közzététele már 1962. szeptember elején megtörtént (Új írás 9.sz.). Szövege, de az azt megelőző riport-töredékünk is feltehetően jóval korábban keletkezett. Ez utóbbié valószínűen azt követően, hogy a diósgyőri látogatás ötlete (1961 végén!1962 elején) felmerült. E néhány bekezdés azonban így is rendkívül értékes, hiszen találóan idézi fel az író megváltozott gondolkodását és erősen kritikus nézeteit a riport műfaja által kínált írói lehetőségekről. A kitekintés és teljesség kedvéért megemlítjük, hogy az utóbb megvalósult diósgyőri út is felemásra sikerült: Déry vonatra ült, ám a feleségének írt levelei arról árulkodnak, hogy a hétköznapokkal való találkozás ekkor már fárasztotta s nem is nagyon érdekelte. Ezért négy nap elteltével, szeptember 29-én, visszautazott - az egészen más tájékozódási pontokat kínáló otthoni műhelyébe, l. Három asszony. CLIV-CLV1I. Vonakodva indultam neki ennek az első utamnak, amely hosszú évek után újra emberek közé vezetett, ki az országba. Féltem; féltem attól, hogy csalódni fogok várakozásaimban, s tán még jobban attól, hogy csalódásaimat nem írhatom meg. Féltem tűnődő öregségem kételyeitől is, hisz az öregembert nemcsak emlékei kötik, hanem még ennél is erősebben egykori reményei: hog^ogom egyeztetni tudni vajon lesz-e bennem elég bátorság ahhoz, hogy egymással szembesítve őket, igazságos mérleget készítsek. Féltem a magam elnehezedésétől is: lesz bennem elég erő, hogy önmagamat feledve, világosan lássak? Till Eulenspiegel, amikor a tengerbe esett, a saját hajánál fogva húzta ki magát, de erre csak a fiatalság képes ... kerek tíz éve. Igaz, egyet megtanultam - ami most megkönnyíti dolgomat hogy a látszatnak lehet hinni. Nem igaz, hogy csal. Ha csak azt az ötven évet nézem, amikor többé-ke- vésbé szórakoztattam magam is, figyeltem a történőimet társadalmat, nem emlékszem, h[ogy] akár csak egy olyan látszatot teremtett v[olna], amely meggyőzte vol- na/túljárt volna az emberek eszén. Az ösztön pontosságával rátaláltak arra - sőt csak arra, amit takarni akart. Kedve ellenére épp arról vallott, amit tán tagadni volt hivatott. így jutottam lassan arra a meggyőződésre, h[ogy] a felület szavahihetőbb, mint a mélység, mert egy áttekinthetőbb formulába foglalja azt a magozó sokaságot, amit egy embernek számba venni amúgy is reménytelen vállalkozás. Fiatalabb koromban pedantériával védekeztem szép világunk ellen. Azt hittem, minél több adatot gyűjtök össze ellene, annál jobb gondnoka vagyok. 361
