Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1961 - Felelős vagy! Filmszinopszis és filmnovella
1961 lősségteljesebb funkciót tölti be a helyszínen, ami egyértelmű azzal, h[ogy] mi[n- den]ért, tehát mi[nden] balesetért, e[mber]ben, anyagban esett kárért ő viseli a felelősséget. Látjuk a szádfalazásnál, látjuk heves szóváltás közben, amikor felelősségre von egy m[unka]vezető pallért, me[rt] az állványzaton megcsinálták ugyan a mellvértet, de hiányzik az előírt lábdeszka. BERDA. S ha az e[ember] elszédül, vagy megcsúszik és a mellvért alatt lezuhan a vízbe? PALLÉR. Én hiába mo[ndom] az e[mberek]nek, h[ogy] csinálják meg a lábdeszkát... BERDA. Ne mondogassa, hanem utasítsa őket. PALLÉR. Azt felelik, hogy ni[ncs] idejük. Ezekkel az e[mberek]kel ma n[em] le[het] úgy beszélni ... BERDA. Mondom, h[ogy] adja ki utasításba. PALLÉR. Azt felelik, h[ogy] ni[ncs] deszkájuk. BERDA. Ide hallgasson, barátom! Maga a lelkére venné azt, h[ogy] teszem egy ember, aki 25 évi üldöztetés, nyomorúság, börtön után, mo[st] végre szabadsághoz jut s ahhoz a reményhez h[ogy] ezután tiszt[ességes] e[mber]i életet élhet, egy hiányzó deszka miatt a Dunába zuhanjon és nyomorultul belefulladjon ... egy fél órával azután, hogy visszakapta a szab[adságo]t? * B[erdá]ék, akiknek a lakása a németek budai aknatűzétől kiégett, egy albérleti szobában húzódtak meg, semmijük sem maradt. Egy éjjeli beszélgetés a szűk szobában férj és feleség között, a fiú a padlón, egy matracon alszik. B[erda] ugyan még mi[ndig] csupa lelkesedés és tetterő tettvágy, de az e[mber]i életekért vállalt felelősség, csakúgy, mi[nt] kicsiben az ostrom alatt, most is súlyosan ránehezedik és megmegzavarja derűs bizalmában.- Nem azt panaszolom - mo[ndja] -, h[ogy] az e[mbere]k a maguk kontójára könnyelműek, azt sem, h[ogy] akadnak közöttük gazemberek, konjukturalovagok stb. Az természetes egy az ilyen óriási társadalmi megrázkódtatásban. Az a legfőbb kifogásom társadalmunk mostani menete iránt ellen, h[ogy] a célt előbbrevalóbbnak tartják az e[mber]nél, akivel a célt el akarják érni. S mi következik] ebből? Az asszony figyelmesen, gondterhelten nézi férje arcút férjét.- Az következik - folytatja ez -, h[ogy] az e[mbere]k már sem magukért, sem másért nem éreznek felelősséget. Megrándítják a vállukat; a harc áldozatokkal jár.-De hisz ez igaz - mofndja] az asszony.-De olyan igazság - feleli B[erda] -, amelyet n[em] szafbad] tudomásul vennünk. Vagy ha jobban tetszik: amelybe nem szabad belenyugodnunk. Nem igaz, h[ogy] a cél szentesíti az eszközt... h[ogy] mi[ndent] szentesít. A padlón fekvő gyerekhez lép, hosszan nézegeti.-Odaadnád a fiad életét, ha ezzel ezer e[mbert]t boldoggá tehetnél? - kérdi.-Tudod, mi történt ma délelőtt? - folytatja. 348
