Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1961 - Felelős vagy! Filmszinopszis és filmnovella
1961 * A Koss[uth] híd építkezésénél vagyunk, egy szállítmány kábeltekercs érkezett, épp mo[st] rakják le a kocsiról. B[erda] - aki minden érkező építkezési anyagot megvizsgál - megállapítja, h[ogy] a kábelek alighanem sokáig elfeküdtek valamilyen raktárban, a köpenyük beszáradt. Utasítást ad, h[ogy] szállítsák vissza a raktárba, nem engedi felhasználni őket. Az e[mbere]k körülállják, elégedetlenek: Már szükség van a kábelekre, megáll a munka! Oe B[erda] hajthatatlan. &[ordát] Behívják a Mélyépítési Vállalat Központi irodájába. A főmérnök, akiben ráismerünk Brennerre, arra az e[mber]re, aki az ostrom alatt nyilas egyenruhában hozta a hírt a fenyeg[ető] razziáról - szemrehányásokat tesz neki: csak nagy óriási nehézségek árán tudta ezeket a kábeleket valahol vidéken felkutatni, nincs más, megnézte eket, nyugodtan fel lehet használni őket. BERDA. Nem engedem felhasználni. Ha kikerülnek a levegőbe, még jobban kiszáradnak, megrepedeznek, átadják az áramot a környező vasnak, s aki a közelébe kerül, olyan áramütést kap, hogy menten belehal. FŐMÉRNÖK. Nem tudok mást szerezni. Akkor megáll a m[unka]. BERDA. Márpedig én ezeket nem engedem lefektetni. A m[unka]helyen én vagyok felelős. FŐMÉRNÖK. Kap egy levelet kolléga, amelyben én váll felmentem a felelősség alól. Berda szótlanul kimegy. Újra a Kfossuth] hídnál: újra jön a kocsi a kábelekkel. Bferda] ismét, még alaposabban megvizsgálja a szállítmányt és újra kiadja az utasítást, h[ogy] az anyagot n[em] szafbad] felhasználni. S rögtön utána bemegy a közp[onti] irodába, egyenesen az igazg[ató]hoz, elmo[ndja] neki az esetet, formálisan tiltakozik a kábelek felhasználása ellen. De hiába, az ig[azgató] sem tu[d] seg[íteni]. Végül is azzal válnak el, h[ogy] az ig[azgató] írásbeli utasítás formájában meg fogja ismételni azt a rendelkezését, hogy a kábelek felhasználandók. Amitől B[erda] félt, bekövetkezik. A kábelek kiszáradt borítása megreped, kiengedik az áramot a vasalkatrészekre, egy hegesztőm[unkás] áramütést kap s a helyszínen szörnyethal, elég. (Ezt a jel[enete]t esetleg ki lehet hagyni, és rögtön átkötni a köv[etkező] dialógusra Berda és a [munkás] anyja között.) * ANYA. Legalább mutassák meg a fiam holttestét! Berda nem szól, tehetetlenül nézi az öregasszonyt. ANYA. Látni akarom a fiam holttestét. Miért nem mutatják meg? BERDA. Ne kívánja, e[lvtárs]nő! Nem kell azt magának látni. ANYA. Ne elvtársozzon engem az úr! Mert az e[lvtársak]tól jött a fejemre minden baj és bánat, amióta az eszemet tudom. Előbb az uramat kizárták a szakszervezetből, feketelistára tették, sehol nem kapott m[unká]t, több nyálat nyeltünk, mint kenyeret, aztán jött a fiam, az is belekeveredett az e[lvtársa]k közé, hol egy hónapra csukták le, hol egy félévre, mink etettük az urammal, me[rt] a végén már nem volt egyetlen 349
