Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1958 - Válasz a darabomról írt megjegyzésekre
1958 nincs helye. Hadvezérek néha kénytelenek előőrsöket, sőt egész csapattesteket a szó szoros értelmében a vágóhídra küldeni, hogy nagyobb egységeket megmenthessenek. Id. Huber, a ház katonai parancsnoka megengedhetetlennek tartja, hogy egy katonailag már használhatatlan sebesültért a biztos halálba küldjön, vagy engedjen egészséges, használható embereket, s ez a kényszerhelyzete színpadi eszközökkel ábrázolva van, amikor Martint, ki fel akar menni a tetőre, lelövéssel fenyegeti, ha elhagyja helyét. Amit Tardos e tárgyban nagyon részletesen fejteget, sajnos nem használható munkám kijavításánál, viszont meggondolandó Vargának az az ellenvetése, hogy miért épp egy négy gyermekes családapát kellett a veszélyes posztra küldeni, még ha önként jelentkezett is. Természetes az is, hogy Évi id. Huber álláspontját osztja és hogy a kétségbeesett Bullánét vigasztalni akarván, nem mondhatja a szemébe, hogy a férjét esetleg fel kell áldozni; akármit mondana is, ügyefogyott lesz, bár nem gondolnám, hogy - amint Tardos mondja - a munkások hasukat fogják nevettükben. De talán itt is lehet Évi szövegén javítani. Meggondolandó az is (amit Tardos ajánl), hogy nem kellene-e kihagyni id. Huber álomjelenetét,* s megkurtítani (Molnár Z. ajánlata) a II. felv. részeg „vér” monológját**. Frischné figurájáról rendkívül ellentétesek a vélemények, ebben nem tudnék most dönteni. Ugyancsak hosszabb meggondolást igényelnének azok az észrevételek, melyek ifj. Goga alakjához fűződnek, s melyeknek összefoglalásaként Háy, Molnár Z. és Varga D. pl. azt a kérdést teszi fel, hogy Évi tulajdonképp mit is szeret rajta, sőt Háy meg egyenesen azt kívánja, hogy egy teljesen új figurát, az osztrák fiatal haladó értelmiség képviselőjét írjam meg a helyébe. Nem csodálkozom, el voltam készülve a Goga körüli aggályoskodásra. A legbonyolultabb alakja a drámának, nem szeretem a szót, csak az egyszerűség kedvéért használom, egy modernül összetett, rétegezett, tudatos, saját ellentétei között ide-oda zuhanó figura, melyet teljes bonyolultságában igyekeztem bemutatni; olvasva nyilván a legnehezebben érthető, színpadon a legnehezebben eljátszható. Valóban különc, s mégis egy típusnak a feladatát ruháztam rá (s meggyőződésem, hogy ez sikerült is), annak a polgári fiatalságnak a képviseletét, amely megutálja a saját osztályát. Ez az utálat átfejlődhetik anarchiává, vagy teljes állati önzéssé, vagy a néphez való közvetlen csatlakozássá, vagy - s ez történik Gogával - embergyűlöletté. De hol van az megírva, hogy kizárólag csak a haladással haladáshoz való csatlakozással fejezhetem ki a polgári fiatalság kiábrándulását saját osztályából? Amit Háy ajánl, az a sematikus gondolkodásnak az iskolapéldája, s amellett teljes félreértése az alak drámai feladatának, sőt magának az egész színdarabnak. Ha haladó fiatalnak írom át Gogát, akkor természetesen nem halhat * A jelenet, amelyet Dcry utóbb valóban kihagyott - a dráma III. felvonásában szerepelt. Amikor Komis Éva belépett a Marx-Hof parancsnokának a lakásába, az éppen aludt. Álom-foszlányai ifjúkorát voltak hivatva felidézni. L. Színház. 621. - Az alábbi - és kurzívval szedett - kihagyott rész a dráma fogalmazványából (2. füzet 76.) való (Egri Péter tulajdonában): "ID. HUBER álmában beszél. Mama kérem, ne haljon meg, szépen kérem, ne haljon meg! Hallja, hogy mit mondok, Most az egyszer még ne haljon meg! Soha többé nem megyek ki a házból verekedni, ígérem. Kérem, ne haljon meg! Mihez kezdek egyedül az üres házban? Ha megígéri, hogy nem hal meg ... ha megígéri ... akkor többé nem megyek ki a házból. A kapu előtt egy rendőr áll, az úgyis visszakerget. Nem megyek ki a házból." ** A dráma II. felvonásában elhangzó, "Én szeretek vért látni, mert a vér az ritka drága folyadék" - kezdetű monológot Déry végül is nem hagyta el. (L. Színház. 594-595.) Egy középkorú alkoholista mondta el a Marx-Hof melletti kávémérésben.------ 333 ------
