Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1958 - Válasz a darabomról írt megjegyzésekre
1958 meg a darab végén, mert hisz az akkor a jó ügy bukását jelentené, holott épp a halálával kívánom bizonyítani az ő osztálya haldoklását. Ha viszont Goga életben marad - a már gyakran megírt sematikus megoldás -, akkor nem átírnom kell a darabot, „egy új változatot”, ahogy Háy mondja, hanem egy egész új darabot kell csinálnom, nem azt, amit én akartam, hanem egy olyat, amilyet Háy akar. Meggyőződésem, hogy Háy a legnagyobb jóindulattal s érett megfontolás után adta ezt a tanácsát, de én jobb szeretem a magam témáit megírni. Ha Goga nemes jellem - s én annak írtam meg -, akkor minél izzóbb az embergyűlölete, az annál élesebb vád saját osztálya ellen. Hogy tiszta jellem, az nemcsak a halálából derül ki, hanem elsősorban a szerelmi jelenetekben tanúsított, a naivsá- gig lelkes frissességével, rajongásával, ártatlanságával. Ezzel árulja el igazi lényét Évi - és a néző előtt. Évi tehát átlát intellektuális védőpáncélján, melyet a világban magára vesz, és ezért szeretheti. Lehet, hogy ha Goga megmaradhatna a lány mellett, lehet, sőt valószínű, hogy akkor idővel kommunista lenne belőle. De ismétlem, én nem ezt a témát akartam megírni, amelyhez hasonlót már- feldolgoztam ezer oldalon A befejezetlen mondatban, hanem egy másikat: a tisztességes, nemes szándékú jelle- mű polgári ifjú eltorzulását és bukását a saját osztályában. Ez is van olyan bizonyíték a munkásság igaza mellett, mint ha ez az ifjú átállna a proletáriátushoz. A kommunista Évi életben marad, s tovább dolgozik, a polgári Goga, minden személyes tisztessége ellenére meghal: nem világos-e, hogy mi a darab mondanivalója? Kritikusaim közül többen is azt írták, hogy a mellékalakok jobbak, mint a két főalak. Ennek a valószínűleg téves benyomásnak igen egyszerű a magyarázata. A mellékalakok első pillanatra érthető, egyszerű ábrák, s egyszerű szerepük van a drámában. Többnyire olyan emberek, akikkel akár naponta találkozhatunk az életben, tehát rájuk ismerünk. Évi- és főleg Goga-félével ritkábban eshetik találkozásunk, tehát messzebb vannak tőlünk - s főképp ha a színpad helyett csak papíron találkozunk velük. Újszerű jellemeknek a megjelenése a színpadon mindig - érthető okokból - némi nehézséggel találkozik a közönség részéről. De e nehézség elől az író nem térhet ki, ha becsülettel akarja gyakorolni mesterségét. Ifj. Goga alakjában az író számára, s majd a színész számára épp az az ellentét a vonzó, mely világnézetének pesszimizmusa s a szerelmi jelenetben megnyilvánuló, az élet mellett optimistán tanúskodó lelkessége között fennáll, olyan ellentét ez, melynek - természetesen nem ennyire kiélezett - példáival sokszor találkoztam. Idetartozik az a kifogás is, hogy a két főalak a III. felvonásban elhalványodik, szerepük veszít jelentőségéből. Akik ezt szememre vetik, azok nem vették észre azt a tudatos írói tervet, amely ezt eredményezi. Azt remélem, hogy épp ez a drámának egyik érdekessége és erénye: — hogy a két egyéni főszereplő, lassan visszavonulva, átadja helyét a tömegnek, annak a tömegnek, amely a kettőjük közti konfliktus tárgya. A III. felvfonás] jóval nagyobb felében ez a tömeg lép színre és viszi a cselekményt, a nézőnek módot adva arra, hogy megítélje: Évi emberszeretetének vagy Goga világmegvetésének van igaza. Éppily kevéssé tudok belenyugodni tudom elfogadni azokat az ellenvetéseket és 334
