Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 Olyan enyhe volt az idő, hogy ki lehetett nyitni az ablakot. Még a Nagymező utca légrétegeiben is érezni lehetett a messzi budai hegyek egy-egy szemérmesen mámoros sóhaját, mellyel a tavaszi nap heves ifjúi udvarlására válaszoltak. Egy leheletnyi ibolyaillat is érzett a levegőben. - Ha a kommunisták tényleg reálpolitikusok - mondta az orvos -, akkor most nem vállalkozhatnak arra, hogy átvegyék a hatalmat. Oroszországban más a helyzet, olyan messze van, s olyan akkora a kiterjedése, hogy ott egy idegen katonai intervenció eleve bukásra van ítélve. De bennünket itt, Európa közepén egy szempillantás alatt megfojthatnak.- Édesapám - kiáltotta Tamás -, a történelem menetét nem lehet előre kiszámítani, nem engedelmeskedik semmilyen logikának. Gondoljon a francia forradalomra! Ki merte volna megjövendölni, hogy egy ország, melyben a legvéresebb polgárháború dúl, éhínség pusztított pusztít, mely el vek vágva minden nyersanyagforrástól, pénze elértéktelenedett, fegyverei kifogytak, sorban legyőzi a világ akkor leghatalmasabb népeit, Ausztriát, Oroszországot, Angliát? A háborúk nem mérhetők le tudományos módszerekkel.- Nicsak! - mondta az orvos csodálkozva. - Pártolod a kommunistákat? Tamás nevetett. - Eszemben sincs. A helyzetet vizsgálom.- Akkor ne felejtsd el feledkezz el róla - mondta az apa -, hogy a Szent Szövetség végül mégis csak legyőzte Franciaországot. Ami egyébként engem illet - folytatta felesége felé fordulva forgatva szemüvege villogását -, én őszintén megvallom nektek, már nem szeretnék egy más társadalmi rendszerben élni. ízig-vérig polgár vagyok, ennek a lelkiállapotnak minden hibájával s talán néhány érdemével együtt, öreg is vagyok már, a lábam is el van törve, én már nem szívesen sántikálnék át egy új világnézetbe. Lehet, hogy a kommunistáknak, szocialistáknak igazuk van, nem vizsgálom ...- De miért nem vizsgálod, amice? - kérdezte a vezércikkíró.- Mert már Épp mert már öreg vagyok - mondta az orvos mosolyogva. - Az én koromban az ember már nem kíváncsiskodik kíváncsi, legföljebb a szakmájában pászkoskodik (pákosztoskodik? - B. E) még egy kicsit, abban, amihez valamennyire ért. Én azt gondolom, kedves fiatal barátom - tette hozzá szakállát gereblyézve s a tenyere mögött mosolyogva -, azt gondolom, hogy a forradalmi újítások közvetlen kiszámítható következményei lehetnek hasznosak, kiszámíthatók óo üdvösek, de közvetett következményeik kiszámíthatatlanok és gyakran végzetesek. Tamás az imént a francia forradalmat említette. A Nem rossz példa arra, hogy a régi szokások megszüntetése megbuktatja magukat az újító kormányokat is, mert ozok a szokások a régi tovább él a népben, s jellemeket az emberi természetet nem oly könnyű megváltoztatni, mint a törvényeket. Ha a múltat kidobjuk az ajtón, visszajön az ablakon.- De édesapám, ha a törvények nem felelnek meg az emberi természetnek? - kérdezte Tamás. Az öreg orvos egy ideig hallgatott. - Az emberek nagy többsége tökfilkó és naplopó - mondta fia szeme közé nézve -, s mindenféle társadalmi rendszerben zátonyra fog futni. Viseljük el türelemmel a törvény hibáit, mert kevesebbet nyerünk a vál308
