Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 tozással, mint amennyit vesztünk azzal, hogy az embereket a törvény iránti engedetlenségre szoktatjuk. Ha könnyelműen cserélgetjük törvényeinket, magának a törvénynek a lényegét gyöngítjük meg.- Kedves Aristotelésem - mondta dr. Pollák -, ez a tétel igaz minden megállapodott, nyugodt korban. De amikor egy új, emelkedő osztály jelenik meg a színen, az fütyül a törvény lényegére, s az értelemre, hivatkozva új jogra, természetre, emberi méltóságra s száz más ürügyre hivatkozva a hatalomra fog törtni. Szerencsére Tamást annyira lefoglalták családalapítási gondjai, hogy a közügyok iránti táplált; forduló közügyeknek szóló, amúgy is lassú érdeklődése teljesen lemaradt az események mögött. A proletárdiktatúrának március 2l-én történt kikiáltása ugyan felébresztette emberbaráti s hazafias kíváncsiságát, de nem térítette el attól a tételétől, hogy aki tudományos pályára készül, az ne üsse bele orrát a politikába. Tanulmányainak folytatásáról pillanatnyilag ugyan most szó sem lehetett, de valamilyen kenyérkeresetről kellett gondoskodnia, hogy végre hivatalosan is eljegyezhesse Elzát, jövendő apósától megkérhesse kezét, bemutathassa szüleinek a lányt. A titkolódzás nem volt ínyére, egész természete lázadozott ellene. Mint a prófétáknak, ki kellett mondania, amit az Úr a nyelvére adott, tehát mindent, ami az eszébe jutott kü- lönbon úgy órozto, hogy vétkezik a világ ellen. Mint egykor Jónásé, szókimondása nem rettent vissza a cethal gyomrától sem. Nemsokára kiderült, hogy nemcsak önmaga, de alighanem szülei is rá lesznek utalva keresetére. A kormány zárolta a bankoknál lévő folyószámlákat, ami kevés forgó készpénze apjának a bankban még maradt, az befagyott. Hadikölcsönei egy fillért sem értek, szegedi házát pedig - mely örökségképp maradt rá anyjától — a kormány köztulajdonba vette, házbérjövedelemre tehát már nem számíthatott. Az öreg, fél lábára sánta orvost meglehetősen megviselték az anyagi gondok. Nagyfokú érelmeszesedése is volt - s ezt tudta magáról -, s kodólyo érzékeny kedélye, mint a hullott gyümölcs, napról napra romlott. Feleségének minden tapintatára s vidámságára szükség volt, hogy valamiképp megtartsa benne a lelket. Ilyen körülmények között gondolni sem lehetett arra, hogy Tamás megházasodjék. De ha már a házasságról nem is lehetett szó, legalább az eljegyzését kellett nyilvánosságra, azaz szüleinek s Elza családjának tudomására hoznia; férfiúi büszkeségével nem fért össze, hogy akárcsak titkolódzva, azaz nyomorult hazugságban is tengesse életét. Elza szerint addig nem kérheti meg upjától kezét nem egyezett bele abba, hogy apjával beszéljen, amíg nincs valamilyen kenyér a kezében. A fiatalember nem kételkedett abban, hogy Kiss professzor segítségére tud lenni ebben a kérdésben, a múzeumok, egyetemek vagy állami tudományos intézmények környékén bizonyára akadna találna számára egy szerényebb, politikamentes állást, melyet tisztességgel be tudna tölteni. A tanárnak olyan tudományos súlya s politikától szeplőtlen neve volt, hogy a közoktatásügyi népbiztosság bizonyára minden bizonnyal szívesen teljesítené bármilyen kérését. Elsősorban tehát a profeszszorral kell beszélnie. Tamás elhatározta, hogy a csütörtök esti vacsora után újból hazakíséri a tanárt, de ez lemondta a vacsorát. Még mielőtt másnap délután meglátogathatta volna a lakásán, 309
