Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 verő zsetonhalom egy női mell formájába s magasságába emelkedett. Tamás megállapította, hogy a teremben még többen vannak, akik nem szeretnek veszteni. Erről eszébe jutott, hogy az 1280 korona értékű zseton még mindig a zsebében van. Előszedte, de már csak 1180 korona volt; egy százast alighanem kiejtett a zsebéből. A nyírt bajszú, pirospozsgás fiatalember, akinek oly kedvezőtlen rogoz véleménye volt dr. Pollákról, már nem állt mellette; így hát nem kérhette meg, hogy indokolja meg nézetét. Gubányi Rubinyi is eltűnt mellőle, mintha a föld nyelte volna el. Lehajolt a svábbogárhoz. — Mit gondol, kollégám, most már játszhatok? — Természetesen - mondta a svábbogár -, természetesen. Tessék csak ideadni a pénzét, majd én kezelem. - Nagyon köszönöm - mondta Tamás. - Tomi ók Szívookodjók Dehogy merem én még ezzel is terhelni, amikor a hasammal amúgy is majdnem agyonnyomom. Köszönöm, ne tessék fáradni! Amikor Rubinyi egy negyedóra múlva elhívta, a zsebei tele voltak zsetonnal.- Mennyit nyertél? - kérdezte a volt történész.- 4360 koronát - mondta Tamás. - Illetve 240 koronával kevesebbet, mert annyi saját pénzzel kezdtem. Menjünk inni! Örült, hogy elmehet, unta magát. — Hova megyünk? - kérdezte jókedvűen.- Majd elmagyarázom - mondta Rubinyi. Tamás - Helyes - morogta Tamás. - Menjünk inni. - Száz koronát adott a krupiénak. - Erőss bácsinak nem adsz? - kérdezte Rubinyi.- Nem sértődik meg?- Nem - mondta Rubinyi. - Adjál neki egy tízest! Tamás egy zsetont csúsztatott a svábbogár elé. - Az egy százas zseton - mondta Rubinyi sápadtan.- Igen - mondta Tamás. - Hova megyünk? Rubinyi nyelt egyet. - Majd elmagyarázom.- Helyes - mondta Tamás. - Menjünk inni! Rubinyi a szomszéd kártyatertembe vezette. - Itt lehet inni? - kérdezte Tamás. - Nagy hálával tartozom neked, hogy megismertettél azokkal az emberekkel, akiknek a kezébe van letéve az ország politikai irányítása.- De hisz még nem is bonzóltél-velük senkivel sem beszéltél!- Nem baj - mondta Tamás. - Menjünk inni! Rubinyi egy sarokasztalhoz vezette, amely körül négy úr ült. Az egyik az angol Keith Arthur volt, Az ember őskora című munka szerzője. Tamás nem árulta el, hogy felismerte inkognitóját, csak egyszer hunyorított rá, amikor a többiek épp nem néztek oda. Rubinyi bemutatta a fiatalembert. - Vezérem - mondta Keith Arthur szeret cheminezni?- Nem - mondta Tamás . - Illetve bizonyára szeretnék, ha tudnék.- Nem kell azt tudni - mondta egy másik antropológus. - Bakkozni sem tud, mégis nyert.- Mert szerencsés kezem van - mondta Tamás.- Mennyit nyert? 289
