Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- 4120 koronát, tisztán - mondta Tamás büszkén. - Nem is tudom, mihez kezdjek vele.- Szép pénz - mondta Keith Arthur. - A chemint ugyanúgy játsszák, mint a bakkot, csak azzal a különbséggel, hogy a koporsó körbemegy az asztalon. Lajos, egy cheminkártyát kérünk!- Nem innánk inkább egyet? - ajánlotta Tamás.- Majd Rubinyi barátunk kisegíti, ha valamit nem tud - mondta Keith Arthur. - Ha öt vagy ötnél kevesebbje » van, egy harmadik kártyát-« húzhat, lapot is vehet. A pincér elhozta a kártyát. - Kártyázás közben is lehet inni - mondta a másik antropológus. A harmadik úr, a budapesti árvaházak igazgatója fejét csóválta. - Kártya közben nem ajánlatos - vélte. - Az ember tartsa tisztán a fejét, fiatalember. - A fejemmel nincs semmi baj - mondta Tamás. - Egy fröccsöt azért meginnék, engedel- mével. Pincér, egy fröccsöt!- Egyet lohot nyugodtan - mondta a negyedik játékos, a Pesti Hírlap közgazdasági rovatvezetője. — Amikor báró Kohner két éve megvette a Grödl-féle fakonszemet, aznap délután a szemem láttára megivott tizenegy dupla konyakot, s utána olyan szerződést kötött Grödlékkel, hogy mire azok felocsúdtak, már a báró zsebében volt az egész erdélyi fakitermelés. Reggel három óra felé járt az idő. Tamás magúnak oem merte bevallani, hogy unat kozik. halálosan, elkeseredetten unatkozott, már az ivás sem szórakoztatta. A bakkszobában befejeződött a játék, az emberek a kisebb kártyaszobákba vonultak át, egy játszma alsóra, römire vagy makaóra. A levegő savanyú volt az áporodott dohányfüsttől és verejtékszagtól, a padló le volt hamuzva. Az asztal körül, amelynél játszottak, tíz-tizenkét ember álldogált, előrenyúló cigarettákkal szájukban s keresztbe álló szemmel, markukban zsetonokkal zsetonok, melyek közül néha egyet-egyet elhelyeztek az asztalon. Rubinyi Tamás háta mögött járatta ádámcsutkáját, de a fiatalember csak minden második mondatára ügyelt, s azt is féreértette. Két dupla konyakot ivott, ez kissé felfrissítette érdeklődését környezete iránt, melynek főképp soha nem látott mocskossága szemlátomást mély benyomást tett rá. Megnézte a kezét, az is szutykos volt, a körme fekete. Kiment a mosdóba, alaposan megtisztálkodott. Visszajövet három ismeretlen antropológus állította meg a folyosón egymástól néhány lépésnyi távolságban, s tíz-tíz korona kölcsönt kért tőle. Tamás boldogan adott. A Egy idősebb testes úr már csak a kártyaszoba bejáratánál ogy idősebb testes éf érte utol, még lihegve a futástól.- Tíz korona? - kérdezte Tamás készségesen érdeklődve.- Hova gondol, fiatal barátom! - mondta az idősebb úr.- Húsz? - kérdezte Tamás. Az idősebb úr kecskeszerű makrancos fejmozdulattal felelt. — Hova gondol! — mondta kissé mekegő hangján. — Idegenektől, nem fogadok el kölcsönt pénzt, még kölcsönbe sem.- Tompa Tamás vagyok - mondta Tamás. Az idegen kezet nyújtott. - Örvendek. Dr. Brankovich. Ha több emberismeret vol------ 290 ------
