Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 bevezette becsempészte vendégét, a zöld posztóval bevont asztalok körül egymás he- gyén-hátán ültek a nagy egyéniségek. Tamásnak A fiatalembernek itt is mindenki tetszett. Teljesen egyetértett a világgal, mely most újból bebizonyította, hogy nem-btó bu bízik az emberekben mindenképp érdemes Tamás megfontolt, higgadt szeretetére. Egy jóllakott csecsemő elégedett mosolyával járkált az asztalok között, s alig-alig állta meg, hogy egy-egy rokonszenvesebb képű antropológusnak a keblén kedvére kisírja magát. Rubinyi, karját karjába öltve, egy remekbe készült arcképsorozatot vázolt fel eleje vetett előtte hevenyészett a teremben tartózkodó hírességekről; Tamás a felét sem hallotta meg. A volt történész szerint legtöbbjük lelkét e pillanatban súlyos gond emésztő férge rúgta őrölte: nem tudták, hogy a forradalom teremtette új helyzetben melyik párthoz előnyösebb csatlakozni. Egy-egy értékes becses, drága opálkő volt mindegyik: hol vörös, hol zöld, hol fehér fényben játszott, aszerint, hogy épp merre melyik politikai égirány felé forgatta magát. Tamás jót nevetett ezen az barátjának ezen a nyilvánvalóan ártatlan csúfolódásán, s hálából úgy hátba vágta, hogy ea Rubinyinak az ádámcsutkája majd az orrába gyomrába szaladt egy pillanatra teljesen eltűnt, nyilván bizonyára a gyomrába vagy az orrába szaladt. Rubinyi A történész, miután fotoesúdott a becézéstől magához tért, átvitte barátját Tamást a szomszédos nagy baccarat-terembe. Rt Az erős lámpafényben, melyet csak a sűrű dohányfüst homályosított el, tizenkét játékos és egy bankár ült egy nagy, tojás formájú asztal körül, kőrídöttük mögöttük kettős-hármas sorokban tolongtak azok, akiknek már nem jutott ülőhely. Az nnztul fölött ogy négy-kék füotfelhő úszott Nyolcvan-száz ember szívta egymás lélegzetét a túlfűtött, forró helyiségben. Szemben a bankárral ült a fekete ruhás krupié, aki « bankár előtt fekvő az előtte felhalmozott s pénznemek szerint osztályozott bankból kifizette a játékosok nyerő tétjeit; ha a bank nyert, nagy, hajlékony, széles fapallossal besöpörte az asztalon heverő vesztő téteket. Színen játékpénzolc csillogtak a zöld posztón A zöld posztón mindenfelé színes zsetonok csillogtak a lámpafényben, de itt-ott összegyűrt, ideges bankók sőt egész bankjegykötegek lapultak közöttük, néha egész bankjegykötegek röpültek elő a háttérből, és csattanva levágódtak az asztalra. Amikor Tamás belépett a terembe, a bank már jó ideje nyerésben volt, a széles fapallos rendre besöpörte a poentőrök tétjeit, s a krupié előtt egyro mind magasabb halomba gyűlt a csörgő, sokszínű zseton s a zöld és fézsosamt hússzínű bankjegycsomó. Az asztal fölött sűrű, kék füstfelhő lebegett; de Tamás, jó megfigyelő lévén, már egy negyedóra-leforgása után az első negyedórában megállapította, hogy Fortunának nyilvánvalóan nincsenek villámai: a sűrű felhőből a poentőrök minden fohászkodása ellenére a mennykő egyszer sem csapott bele a bankárba. A-leghátg A bank szüntelenül nyert, a játékosok vesztettek. A diák egy ideig még várt, hogy hátha nem történik-e valamilyen érdekesebb esemény. Súlyos verejtékszag áztatta a levegőt. Épp meg akart fordulni, hogy valami újabb, változatosabb szórakozást keresssen, amikor Rubinyi hátulról oldalba lökte meglökte.- Tegyél fel nekem egy tízest!- Tessék? - mondta Tamás. 282
