Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 Tamásnak elvörösödött a füle, de azért udvariasan még egyszer rámosolyogott a rendőrtisztre. - Azt hiszem, téved, uram - mondta. - Tudtommal nem ismerjük egymást, így hát nem is volt alkalmunk összetegeződni. A rendőrtiszt egy ideig szótlanul rajta hagyta a szemét, tetőtől talpig végigmérte. Az asztalnál álló civil egy kicsit, alig észrevehetően megmozdult. - Napról napra pimaszabbak lesznek - mondta a rendőrtiszt a civilnek, le nem véve szemét Tamás arcáról, s két ujjával lassan lesimította apró bajszát. - Nézd meg, egyenesen a pofámba röhög.- Ezt már kikérem magamnak - mondta felháborodottan Tamás, aki mosolyát hídnak szánta a félreértés fölé, mely ettől a rokonszenves arcú rendőrtiszttől elválasztotta, s most hirtelen feldühödött azon, hogy ezek udvariasságát gyávaságnak fogják nézik. fórfiatlnnoágnak Még egyszer meg akarta magyarázni. - Kérem, én ... - Fogd be a pofádat! — mondta valaki a háta mögött. - Mi a foglalkozása a nagyságos úrnak? - kérdezte a rendőrtiszt, s előredűlt, áliával majdnem az asztal lapját súrolva. Tamás éppoly védtelen volt az alacsony gúnnyal, mint a közvetlen durvasággal szemben; megzavarodott, halálosan elszégyellte magát. - Másodéves bölcsészhallgató - mondta szemét lesütve.- Hát persze, a diák urak! - A rendőrtiszt felállt felugrott. - Galilei-kör... Eötvös- kollégium, helyben vagyunk. Mind vörösök, egy szálig! Nem szabad őket tegezni, mert ezek előtt már semmi sem szent. Motozzák csak meg a nagyságos urat, hátha találunk valami érdekeset a zsebében. Tamás zsebei kiforgatása alatt úgy érezte magát, mint egy szűz, akit idegen férfiak levetkőztetnek, a szeme majdhogy könnybe nem lábadt a méltatlankodástól. A motozó detektív egy levéltárcát húzott ki kabátja külső oldalzsebéből, s letette a rendőrtiszt asztalára. Melléje egy zsebkendőt s egy pénztárcát valamennyi ezüstpénzzel. A rendőrtiszt elsőnek a levéltárcát vette kézbe, s megvizsgálta tartalmát. Tamás kimeredt szemmel nézte. - Mit mondott a nagyságos úr, hogy mi a neve? - kérdezte a rendőrtiszt.- Tompa fán© Tamás - mondta a civil az asztala mellett.- A névjegyek a tárcájában más névre szólnak - közölte a rendőrtiszt. - Hol lakik?- Én? - kérdezte Tamás.- Nem is a dalai láma - mondta a civil. A diák mereven a tárcát ámuldozva nézte a tárcát. - Nem értem.- Azt kérdeztem, hogy hol lakik? - ismételte a rendőrtiszt.- Én? - mondta Tamás. - Én a Nagymező utca 39-ben.- A névjegyre más cím van nyomtatva - mondta a rendőrtiszt. — Mennyi pénz van ebben a tárcában?- Hát azt én honnét tudjam? - mondta Tamás. Ketten két oldalról nézték. - Nem tudja, hogy mennyi pénzt tart a tárcájában? Tamás levegő után kapkodott.- Ne hápogjon! - mondta a rendőrtiszt. - Tudja vagy nem tudja?- De uram ... - mondta Tamás.- Szóval nem tudja. Van itt egy nyugta negyven koronáról, szintén más névre 260
