Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Vádirat
1957 kell lefolyni a tárgyalásnak, azért javasolja Olaszországot.” (Eredeti okirat, Rácz Károlyné, Rácz Sándor és Babay István tanúvallomása.) A konszolidáció akadályozása céljából agitációt folytatott annak érdekében is, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak az októberi eseményeket ellenforradalomként értékelő állásfoglalásával szemben a közvéleményt ellenséges irányba hangolja. Déry Tibor látogatást tett az ebben az időpontban Budapesten tartózkodó Krisna Menon indiai (22) nagykövetnél, akit félrevezető módon, úgy tájékoztatott, hogy a Magyarországon lezajlott ellenforradalom „nemzeti demokratikus szabadságharc” volt. Mint az írószövetség elnökségének tagja 1956. december 28-án megtartott gyűlésen, majd 1957. január 16-án az Avanti című olasz polgári lap munkatársának adott nyilatkozatában - agitatív célból - méltatta a „forradalom” általa hangoztatott „érdemeit” és tiltakozását juttatta kifejezésre a kormány állásfoglalásával szemben. Az írószövetség említett elnökségi ülésén megtartott beszédében a magyar írók nevében azt je- (23) lentette ki, hogy „... népünk történelmének s benne a magyar munkásmozgalomnak legnagyobb, legtisztább s legegységesebb forradalma nyomatott el kevés államférfiúi bölcsességgel, elhamarkodottan ...” Azt a rágalmat hangoztatta, hogy a magyar nemzet „nyomás” alatt áll és hogy az ország lakosságának csak az írókban van bizalma, őket tekinti „szellemi vezetőjének” a nemzet „nagy tragikus korszakában". (Eredeti okirat, Háy Gyula, Zelk Zoltán vallomása.) Az Avanti című olasz polgári lap munkatársának adott, közzétételre szánt nyilatkozatában a Magyar Népköztársaság nemzetközi érdekeit súlyosan sértő módon állította, hogy: „meg vagyok (24) győződve arról, hogy ez volt a magyar történelem legszebb forradalma és a magyar munkásmozgalomé is. Jól tudom, hogy a hivatalos értékelés nincs ezen a véleményen ebben a kérdésben: csak azt mondhatom azonban, hogy - véleményem szerint - ez a hivatalos értékelés ellentétben áll az egész néppel.” Majd más helyen azt a kijelentést tette, hogy „... mi, az írók voltunk az elsők (ha nem lett volna más érdemünk), akik fellázadtunk és mi voltunk az elsők az országban, akik nyíltan kimondtuk a nép érzelmét, és azt hisszük, hogy ez az ok, amiért megszületett a lakosság bizalma irántunk”. (Eredeti sajtókivonat, fordítás olasz nyelvből.) Déry Tibor aktív támogatást nyújtott azon törekvések megvalósítása érdekében, hogy egyes írócsoportok és az ellenforradalmi célkitűzéseket képviselő Központi Munkástanács között kormányellenes együttműködést alakítsanak ki. Ennek keretében közvetlenül segítséget nyújtott Háy Gyulának a Nagy-budapesti Központi Munkástanácshoz 1956. december l-i kelettel megküldött levél megfogalmazásában. Háy Gyula földbirtokos származású író 1918 óta részt vett a munkásmozgalomban, a Magyar Tanácsköztársaság leverése után emigrációban élt, a felszabadulás után mint elismert írót Kos- suth-díjjal tüntették ki. 1955-ben bekapcsolódott az állami vezető szervek politikája ellen indított támadásba, melynek élén a Nagy Imre és a személye köré tömörült ellenséges csoportosulás állott. Az ún. írói memorandum-akció során - egyetértve a csoportosulás célkitűzéseivel - aláírta a memorandumot, a későbbiek folyamán azonban aláírását visszavonta. A vezető párt- és állami szervek lejáratását célzó ellenséges akció keretében 1956. október 6-án az Irodalmi Újság ban közzétett Miért nem szeretem című cikkében a párt vezető funkcionáriusainak tekintélyét aláásó módon, rágalmazó állításaival - a hibák mértéktelen felnagyításával, ugyanakkor a népi demokrácia eredményeinek elhallgatásával - uszított a felső vezetés ellen. E cikke jelentős mértékben elősegítette a pártfunkcionáriusok és a proletárhatalomhoz hű más személyek elleni pogromhangulat kialakulását. A csoportosulás bomlasztó tevékenysége keretében 1956 októberének közepe táján megjelent a Zrínyi Katonai Akadémián rendezett irodalmi ankéton több más íróval együtt. Az ankéton - az említett cikkének szellemében - a magasabb katonai parancsnokok tekintélyének lejáratása céljából felszólalt. (Márton András, Fórizs József, Vámosi Gyula, Szabó Ferenc vallomása.) Az október 23-án kirobbant fegyveres ellenforradalmi támadás napjának délelőttjén Zelk Zoltán167
