Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Vádirat
1957 nal és más írókkal együtt részt vett abban a delegációban, amely követelte a tüntetés engedélyezését. A Központi Vezetőség tagjaival folytatott tárgyalás nyomán október 30-án, az ellenforradalom legvéresebb időszakában tétette közzé a Rádióban Naplójegyzetek címen a felső vezetést rágalmazó és támadó cikkét abból a célból, hogy a felkelés kirobbantásáért teljes egészében a korábbi vezetést tegyék felelőssé. Az ellenforradalmi eseményeket az ifjúság „méltóságteljes, tiszta szándékú, hazafias” tüntetésének nevezte, mely „jogosan” indított támadást az államvezetés ellen. A „forradalom” méltatásaként többek között azt a kijelentést tette: „... mindenki lássa, hogyan próbálta eloltani az alacsony intrika szennyvize a forradalmi tüzet, amely azonban elolthatatlannak bizonyult”. (Eredeti okirat, rádiókivonat.) Az említett cikkében, de ezt megelőzőleg október 25-én és 26-án közzétett rádiófelhívásában Nagy Imre és áruló csoportja pozícióját igyekezett erősíteni. Október 30-án a Magyar Nemzet című lap részére adott sajtónyilatkozatában - melyet másnap közzétettek - nyíltan uszított az áliamrendet súlyosan rágalmazó állításaival, tápot adva az államrend elleni fokozódó reakciós támadásnak. Ugyancsak október 30-án sajtónyilatkozatot tett a Kispesti Figyelő című ellenforradalmi lap részére, amelyet a november 2-i számukban tettek közzé. Az ellenforradalmi lap munkatársai a nyilatkozattételre való felkérés során tájékoztatták Háy Gyulát arról, hogy lapjuk első számában kívánják közzétenni az általa mondottakat. A további ellenforradalmi tettekre buzdító felhívása körében többek között a következőket mondotta: „... A kispesti ifjúságnak üzenem - mondotta Háy Gyula -, hogy csak azt sajnálom, hogy nem vagyok pár évvel fiatalabb. Ami tőlem telhetett, ott voltam az ifjúsággal az Országház téren, a Bem- szobornál. Láttam, hogy az ifjúság messze felülmúlja a legvérmesebb elképzeléseket is. Én - ezért bocsánatot is kérek - nem hittem azt, hogy 12 évi ilyen lélekgyilkoló nevelés után az ifjúság ennyire fegyelmezett és öntudatos tud lenni. Azt hiszem, hogy ez a forradalom az erkölcs forradalma is, mindaz, ami salak, a tűzben kicsapódott belőle és maradt a tiszta érték ...” Felhívta az ifjúságot a „forradalom” vívmányának megszilárdítására és a további politikai harcra, melynek fő céljául a „függetlenség” kivívását jelölte meg: „Mindenesetre egyet tudunk: függetlenségünket nem adjuk, ahogy azt a hős forradalmárok sem engedték. Ez életcél, s ezt többre fogjuk becsülni, mint minden eddigi forradalmi megmozduláskor.” (Sajtókivonat, Major András tanú- vallomása.) November 4-én reggel - miután tudomást szerzett arról, hogy a proletárhatalomhoz hű belső erők által segítségül hívott szovjet csapatok megkezdték az ellenforradalom fegyveres felszámolását, és miután a Rádióban meghallgatta az áruló Nagy Imrének a nyugati hatalmak segítségét és beavatkozását kérő, a lakosságot a szovjet csapatok elleni harcra felhívó nyilatkozatát - megjelent a Parlamentben abból a célból, hogy a magyar írók nevében - bár erre senkitől megbízást nem kapott - hasonló szellemű nyilatkozatot tegyen közzé. A több nyelven elkészített és Tildy Zoltán, a Nagy Imre által alakított burzsoá többségű kabinet tagja által jóváhagyott, a Rádióban személyesen beolvasott nyilatkozata a következőket tartalmazza: „Itt a Magyar írók Szövetsége! - A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesüléséhez, a szellemi élet vezetőihez fordulunk segítségért. - Kevés az idő! A tényeket ismeritek, nem kell ismertetni. - Segítsetek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon! - Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!” (Kivonat a Rádió adásából.) November 4-e után Háy Gyula tevékenyen részt vett annak a törekvésnek a megvalósításában, hogy az írók egyes csoportjai és az ellenforradalmi jellegű Központi Munkástanács között együttműködést hozzon létre a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány politikai célkitűzéseinek megakadályozása végett. November 30-án írószövetségi megbízás alapján a Nagy-budapesti Központi Munkástanácshoz címzett, proklamáció jellegű levelet szerkesztett. E felhívásában támadta a Kormány vezetőinek az egyes reakciós írócsoportok ellenforradalmi tevékenységét elítélő állásfoglalásait és 168
