Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Október végén
1957- Szóval nem jössz ki vele az üzembe vele? - kérdezte Jóska, egy idő múlva.- Nyisd ki! Menj el! - mondta Pityu. A nagy darab szemüveges fiú még egy pillantást vetett a hintaszékben ülőre, azután szó nélkül sarkon fordult s elindult az ajtó felé. De már a második lépés után hátulról egy parfümös kéz csapott oly irtózatos erővel csapott a szájára, hogy az utána következő ülést a tarkójára már nem is érezte külön: megtántorodott s majd hangtalanul lezuhant a földre Miska karjai közé ereszkedett zuhant. Ez óvatosan leenged lefektette a földre, azután föléje hajolt s vigyorogva figyelmesen nézte.- Kitörted a fogait? - kérdezte Pityu.- Azt még nem néztem meg - mondta Miska vigyorogva. De a szemüvege eltört. Pedig az egy drága szemüveg volt - tette hozzá vigyorogva.- No lám! - csóválta fejét Pityu. - Mennyi kár! De azért csak kösd hátra a kezét. ■Hoztál zsineget? Elhoztad a kötelet? Odakünn a konyhaajtón már nem zörögtek többet, a látogató úgy látszik tovább- állt. Az egész jelenet alatt, mely az első kopogástól a harmadikig bezárólag legfeljebb ha három-négy percig tartott, a fal mellett álló ember feszülten figyelt, nem nyílik-e számára valahol rés a menekülésre: de a hintaszékben ülő Koleszár szeme és revolvercsöve szakadatlanul figyelte. Jól ismerte az üzemből, tudta, hogy nem néz semmire s beváltja fenyegetését, ha csak megmoccan is. A hirtelenszőke hülye gyerek szemlátomást teljesen a befolyása alatt állt, s a Harmadiknak a segítségére sem lehetett komolyan számítani - régebben az is az ő keze alatt dolgozott, de hirtelené- ben nem emlékezett a nevére -, határozatlan, gyönge jellemű embernek látszott. Nem sok szava volt a gyülekezetben, aki mindig arrafelé tartott, amerre a mindenkori útjelző tábla mutatott. A negyedik, az ismeretlen, megkötözve feküdt a földön.- Hát tépjünk vissza a dologra! lássuk, miből élünk! - mondta Pityu. Hirtelen elhallgatott és sovány, sápadt arcát a Harmadik felé fordította, aki határozatlanul álldogált a földön fekvő elájult Jóska mellett.- Vagy azt gondolod, hogy vigyük ki az üzembe?- Tessék? - mondta a Harmadik.- Azt mondod, hogy vigyük ki az üzembe? A Harmadik vállat vont.- Szóval ne vigyük ki?- Ahogy akarod - mondta a Harmadik. - De mindenképp jó lenne már végezni, mielőtt a felesége hazajön. Pityu bólintott.- Te csak bízd rám! — mondta. - Ki van az számítva, apám. Szóval azt mondod, hogy ne vigyük ki?- A fene megeszi Bánom is én - mondta a Harmadik. - Ne húzd az időt! Innet akarok már elkerülni végre. Pityu újra bólintott. - Mert kivihetjük, van még zsineg kötél, apám. Miska, ugye van még zsineg kötél elég? A hirtelenszőke fiú, a túl széles vállakkal csendesen nevetgélt maga elé. - Szóval 123
