Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Október végén
1957 van! - mondta Pityu. - Amint hallod, van. - A falnál álló ember felé fordult. - Te mit gondolsz, vén sz ... s?- Ha van magukban egy csöpp tisztesség - mondta a falnál álló ember, akinek a feltartott keze a fáradtságtól egyre jobban reszketett akkor nem kínoznak tovább, hanem átadnak a rendőrségnek meg a bíróságnak. Az majd megmondja, hogy bűnös vagyok-e?- Rohadt spicli! - mondta Pityu váratlanul. A falon túl újra felhangzott a szopránhang; a Trubadur nagyáriájából énekelt néhány taktust, majd ismét elhallgatott.- Rohadt spicli! — mondta Pityu. - Miért nem beszélsz, rohadt spicli?- Adjanak át a rendőrségnek! - mondta az ember könyörögve. - Adjanak át a bíróságnak. Szívesen elmegyek magukkal akárhová.- Előbb valid be, hogy rohadt spicli vagy - mondta Pityu. Az ember nem felelt.- Szóval, nem vallód be? - kérdezte Pityu. Hirtelen felugrott a hintaszékből, s revolverét a hasa előtt tartva, az ember felé elé lépett. - Szóval, nem vallód be? Hallod, hogy nincs sok időnk!- Bevallom - mondta az ember reszkető hangon, nagyon halkan. - Mindent bevallók, amit akarnak.- Hangosabban!- Bevallom — ismételte az ember. — Adjanak át a rendőrségnek, az majd kivizsgálja.- Hol a taglcönyvod tárcád, rohadt spicli? — mondta Pityu.- A kabátzsebemben.- Miska, motozd meg! - mondta Pityu. A tárcában száztíz formt-volt forintot talált, különféle cédulákat s egy párttagsági könyvet. A pénzt a nadrágzsebébe gyűrte, melléje egy régimódi nagy ezüstórát, mely az öreg mellényzsebéből került elő, egy töltőtollat, egy nagy bicskát s egy vastag piros ceruzát.- Szóval bevallód? - mondta Pityu. - Miska, fogd ott azt a kis éjjeli asztali lámpát s tartsd az area a pofája elé, nem jól látom. Elég hosszú a zsinórja? A lámpa éles fénykörbe mártotta az ember sápadt arcát. S fölötte a sűrű őaz hajat. Minthogy Pityu egyúttal eloltotta a szoba mennyezet közepén lógó csillárt, körös-körül a szoba hirtelen homályba borult, s csak egy falrész világított, fölül két reszkető kézzel, alatta egy ősz hajú sűrű ősz hajjal keretezett sápadt ráncos kövér fejjel arccal. - Szóval bevallód? - mondta Pityu - Ez mi? Az ember a feléje nyújtott kézre nézett. - A párttagsági könyvem. Aha - mondta Pityu. — Hát erről van szó! Az ember hallgatott.- S most mit csinálsz vele?- Nem értem - mondta az ember.- Azt kérdem, hogy most mit csinálsz vele?- Nézem - mondta. 124
