Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Október végén
1957 pillantása találkozott a falnál álló ember bemével tekintetével; ennek mintha teljes életereje a szemébe költözött volna: olyan rimánkodó pillantást vetett az ismeretlen szemüveges, nagy darab fiatalemberre - akinek a kezében egyébként nem látott revolvert hogy Jóskának dühében izgalmában megcsikordult a foga. - Erről nem volt szó - mondta hangosan. Pityunak újra megrándult a szája.- Ki hívott téged? - mondta kiáltotta vékony, kissé sipítozó hangon. - Én ugyan nem hívtalak: Eriggy a fenébe!- Egyedül nem megyek el innét! - mondta Jóska határozottan. — Ti is velem jöttök! még pedig azonnal. Micsoda hülyeség ez! Erről nem volt szó. Mit akarsz vele?- Meg akarnak ölni - mondta rekedten halkan az ember a fal mellett. Ebben a percben a konyha felől kopogás hallatszott. Pityu ugyan ülve maradt a hintaszékben, de erősen előrehajolt, a többiek önkéntelenül az összekötő ajtó felé fordultak. — Egy hangot ne halljak! — mondta Pityu a falnál álló embernek; halkan beszélt, de úgy, hogy minden szavát meg lehetett érteni. - Nem! Még nem biztos, hogy moghalaz megdöglesz, de ha most nem fogod be a pofádat, azonnal kicsinállak. Meg vagyok értve? A konyhaajtón újra kopogtak.- Ez a feleséged? Az ember nem felelt.- Beszélj! Ez a feleséged?- Nem tudom - mondta az ember. A csendben hallani fel lehetett hallani az utcáról egy elgördülő kerékpár apró csöngetését. - A feleségednek nincs kulcsa a lakáshoz? - kérdezte Pityu. - Miért nem beszélsz, te rohadt? Az ember a fejével intett. - De van!- Akkor sem tud bejönni - mondta a Harmadik, aki megérkeztük óta most szólalt meg először. - Kétszer ráfordítottuk a kulcsot, kilökni sem tudja. Egyébként Jóskának igaza van. Pityu feléje fordította arcát - Micsoda?- Jobb lenne elmenni innét - folytatta a Harmadik hadarva, nagyon halkan, észrevehető izgalommal. - Ki kell őt vinni az üzembe, ott majd kivizsgáljuk az ügyét... Most kopogtak harmadszor, ezúttal már erélyesebben, zörögve. - Semmi baj, fiúk! Mondta súgta Pityu vidáman szinte mar túl hangosan. - Nem az asszony, mert az már elővette volna a kulcsot. Ha pedig nem az, akkor szép csendben megvárjuk, amíg a tag meg el nem unja és szépencsendesen elmegy.- S aztán mi is megyünk? — kérdezte Jóska. Pityu rábólintott. - Azt még meggondolom.- Mert ha nem - mondotta Jóska -, akkor én most megyek el, kinyitom- a konyhaajtót. Pityu vigyorgott. - Felőlem. 122
