Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Október végén
1957 * nevetve meghimbálta kétoldalt hosszan lelógó vastag karjait, melynek ujja melyeken a kabátujj már jóval a csukló fölött véget ért.- Még mindig jobb, mint a te kozmás paprikás krumplid szaga, hehe. Pityu feléje fordította arcát: - Kuss!- Parancs!- Ide no jöjjön!- Gyere ide mellém, fiam - mondta Jóska, aki közvetlenül azután, hogy a társaság kiért kilépett az utcára, már száz lépésnyire a kaputól utolérte beérte őket, s azóta szótlanul gondolkodva lépegetett mellettük a járda .szólón. Sajnálta Miskát, akinek szelíd védtelen bárgyúságával társai úgy visszaéltek, mint egy ragaszkodó hű kutyával. - Gyere ide, én imádom a szagodat - ismételte, hangosan, egészségesen nevetve, s barátságosan rávillogtatta az együgyű figura hatdioptriás fémkeretű pápaszemét, mely mögött mint egy égszínkék hegyi tó - nyugodtak a szelíd vaksi szemek. Nagytestű, egészséges, piros vörös fiatalember volt, vidám vastag, piros szájjal, melyet a legvékonyabb ürügy is harsogó, kamaszos nevetésre nyitott ki meg: - Gyere ide mellém!- Van itt hely a járdán - mondta Miska kitérően, mellére ejtve nagy szögletes fejét.- Mi az, megsértődtél? Miska nem felelt. A szemüveges fiú egy darabig nézte, aztán melléje ment, belekarolt. - Nem is rossz szag ez - mondta békítőén, kis hajlott orrával beleszagolva Miska hajába. - Jó parfüm ez. Hol vetted?- Kaptam.- Nőtől. A szőke fiú, túl széles vállával s alacsony homlokával, szégyellősen nevetett. Egy apró vaskályhát öregasszony jött velük szemben, egy kis rozsdás vaskályhát cipelt, s a járda szélére ment, a ott kitérve lepihentette a földre. Itt, a Keleti pályaudvar környékén rengeteg ember járt az utcán, az úttesten egymás kerekére hágtak a járművek, teherautók, személykocsik s falusi szekerek, fel-felhorkanó, riadt falusi lovakkal, s a felvert porban, a szerteszálló szemét alatt közöttük is mindenütt gyalogosok jártak, a szembelevő túlsó oldalra igyekezve, vagy a járda mentén sie elébevágva a lomhán sodródó sűrű tömegnek. Az utcai közlekedés rendje széthullt, a jelzőlámpák nem égtek, a kapuk előtt itt-ott egyhetes szemétládák várakoztak, s az utca hangképe is teljesen megváltozott, mert hiányzott belőle a villamosok csengetése, de az autók viszont valamennyien szakadatlanul tülköltek. A négy fiatalember csendben, sietve vágta magát keresztül a tömegen. Egy csapat fegyveres civil ment el mellettük az úttesten vállukról lelógó géppisztolyokkal. Pityu megállt s irigy tekintettel, hosszan bámult utánuk nézte vállukról lelógó vadonatúj géppisztolyaikat. Az Erzsébet királyné úti vasúti sorompó le volt eresztve, de nyugodtan meg lehetett menni mollotto kerülni, senki sem szólhatott rájuk. Itt már kevés volt a járókelő, néha percekig egyetlen ember sem került eléjük. - Kötelet hoztatok, Pityu? - kérdez117
