Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Október végén
1957 te Jóska. Már jóideje, hogy mióta egyre jobban közeledtek Zugló felé, egyik sem szólt a másikhoz. Pityu nem felelt.- Kérdem, hogy kötelet hoztatok-e?- Minek?- Hát a kezét csak hátra kell kötni, ha amikor ...- Ha Amikor? Jóska vastag domború szemüvegét a másik felé fordítva, értetlenül nézett a penészszínű, gúnyos sovány arcába. - Hát Amikor lehozzuk az utcára - mondta. - Ha tényleg olyan veszélyes ember ... Pityu megvetően nevetett: - Bízd rám!- S ha meglóg?- Akkor meglóg - mondta Pityu, gúnyosan nevetve. - Megkötözni, apám? Tudod, hogy nem szeretem az erőszakoskodást. Jóska mondani akart vulnmit újra ránézett a másikra. Mondani is akart valamit, de meggondolta, elfordította fejét. Megint nem szóltak egymáshoz. Pityu, termetre a legalacsonyabb közöttük, ol ogyodül lépdelt előttük, kissé hintázó járással, legelöl haladt, kissé hintázó járással, mind a két kezét nadrágzsebébe süllyesztve, látszatra rövid léptekkel, s mégis oly gyorsan, hogy mögötte a többiek alig bírtak vele lépést tartani. Amikor befordultak a Kerékgyártó utcába, hirtelen lelassított, maga mellé engedte a többit. Épp szemben a tompgyár sárga emeletes, sárga épületével, a 14-es szám előtt megállt.- Ez az? - kérdezte Jóska. Pityu ránézett. - Mit ordítsa üvöltözöl? Nem tudsz halkabban beszélni? A kapu alatt, jobbra volt a névtábla, de már odakünn az utcán is sötét volt, idebenn pedig, mivel lámpa a lépcsőházban még nem égett lámpa, éppenséggel semmit sem lehetett látni. Jóska gyufát gyújtott.- Oltsd el! - mondta Pityu. Minthogy a láng nem aludt el rögtön azon pillanatban, egy gyors mozdulattal kiverte a másik kezéből. - Miért? - kérdezte ez megrökönyödve. - Hülye! - mondta Pityu. - Azt akarod, hogy az egész ház lásson itt bennünket? Négy idegent, aki keres valakit a névtáblán? A lépcsőház szerencsére üres volt, az udvar is. Az utca felől, a nyitott kapun nedves fű és hervadó falevelek szaga húzódott be a lépcsőházba, a tompgyár melletti üres telkekről. Az udvar is fűvel volt beültetve, köröskörül kövezett, keskeny járda: négy-öt lakás üvegajtaja szolgált rá, kettő mögött lámpa égett. - Meg kell keresni a házfelügyelőt mondta - morogta Pityu. Sorban szemügyre vette három társát. - Eriggy! - mondta Jóskának, egy pillanat múlva pillanatnyi gondolkodás után.-Én?- Nem veszed észre, hogy rád nézek? Miért kell mindent kétszer mondani?- Jóska elvörösödött.- Miért kell mindent kétszer mondani? - morogta Pityu, mielőtt a másik megszólalhatott volna. - Nem kaszinózni jöttünk ide. Kérdezd meg az emeletet, ajtószámot 118
