Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Lelkiismeret-vizsgálat
1957 nyék felsorolása s a belőlük vont következtetések bármely éles, de tárgyilagos megfogalmazása is meggyőzhette volna a hallgatót, anélkül azonban, hogy megsérti a párthoz való szeretetében. De az olyan szerencsétlen, rosszindulatúan általánosító mondat, mely nemcsak a meglévő pártvezetőséget, de még az utána következőt is már jó előre nevetségessé teszi, már eleve megöli a bizalmat az esetleges utódokban, inkább gyűlölködő indulatokról árulkodik, s gyűlölet keltésére alkalmas, mint elvi meggyőzésre. Pedig gyűlölet sohasem volt bennem, csak nagy keserűség és szomorúság. A pártját szerető kommunistát azonban mélyen sértheti ez a forma, a közömbösöket megingathatta, az ellenfelet megerősítette. Petőfi-körbeli beszédem, nem annyira mondanivalójával tartalmával, mint inkább hangjával, modorával, türelmetlenségével, mely amazt meghamisítja, pontosan tükrözi azt az eredendő hibámat, amely a pártról való gondolkodásomat és ítéletemet elferdítette — s ez, mint mondottam, a történelmi perspektíva hiánya. Az október-novemberi tragédia természetesen bekövetkezett volna e nélkül a beszéd nélkül is, amely négy hónappal előtte hangzott el, s legfeljebb annyi kapeoolnta volt vele hatással volt rá, mint egy jóslatnak a későbbi eseményre, nekem mégis örök lelkiismeretfurdalásnak marad meg, mint egyéni életemnek s kommunista voltomnak legnagyobb botlása. * Ami a többi olyan gyakorlati cselekedetemet illeti, melyek akár október 23-a előtt, akár utána közvetve vagy közvetlenül összefüggnek az eseményekkel, kótfolől kell őket megvizsgálnom. Egyfelől, hogy milyen mértékben következményei a párt irá nyában tanúoított elvileg hamio nyilvánvalóan abból a szempontból vizsgálandók, magatartásomnak, másfeléi hogy milyen helyük, súlyuk, fontosságuk volt ezeknek az eseményeknek a keletkezésében és fejlődésében. Világos, hogy lelkiismeretemet másképp terhelné meg egy olyan cselekedetem, mely közvetlenül kihatott a történtekre, esetleg maga is előidézett újabb eseményeket, s másképp az, mely szemlátomást semmi nyomot nem hagyott e napok történelmében. Ebből az utóbbi szempontból nézve tekintve - bármily szigorúan nézem is magamat - cselekedeteim a Petőfi-körbeli beszédemen kívül teljesen jelentéktelenek voltak. Számra is, hatásukra is. Mind október 23-a előtt, mind utána alig szerepeltem a nyilvánosság előtt, amit pedig magánérintkezésben „politikai szereplésnek” lehet minősíteni, e vonatkozásban semmilyen kezdeményező vagy aktív szerepe cselekedetet nem vállaltam azokban a baráti beszélgetésekben, amelyeket velem egy véleményű, emberekkel s csak baráti körömhöz tartozó emberekkel folytattam. Ami például az írószövetség elnökségében játszott szerepemet illeti, az átlagosan semmivel sem jelentősebb, mint az elnökség bármely más tagjáé, az elnökség határozataiban s gyakorlati lépéseiben átlagosan semmivel sem volt nagyobb részem, mint társaimnak - hisz számtalan intézkedésről és eljárásról csak most hónapok egy félév múlva szereztem tudomást -, s ezért úgy gondolom, hogy csak a többiekkel az egész elnökséggel együtt kollektive volnék felelősségre vonható. De ennek az írásnak nem az a célja, hogy védjem magamat. Amit tettem, annak kivizsgálását s értékelését teljes lelki 113
