Botka Ferenc szerk.: Három asszony. Déry Tibor levelezése feleségeivel Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával (Déry Archívum 11. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1995)
Színdarab! Színdarab! 11 Óriási! Boldog vagyok! Életem, tudsz dolgozni?! Miről szól? Mikor játszódik? Jaj, de boldog vagyok! Mikor JcapJwtom meg? Majd legépeltetem! Persze, amíg ott benn vagy, nem leltet előadatni?! Erre válaszolj/ Az Esőt 12 a jövő évadban játsszák, nem sürgős! Jaj de jó volna, lm az ágyam szélére ülhetnél, és felolvasliatnád! Címet ne Te adj neki, tudod, Iwgy én jobb címeket tudok! Jaj, de örülök, Istenem! Csak az a kár, Iwgy nem tudok beledumálni! (Emlékszel, Iwgy mindig okoskodtam Veled?!) Európa Kiadó szerződést küld Neked GoetJw-fordításról, Iw van kedved, írd alá! - Anyukám is jól van, Lacika is. 0 beteg volt, Jwstífuszban volt karácsonykor, 20 kilót lefogyott, de már Iwt-Mt kilót visszahízott. Anyukám beleegyezett, hogy vegyen motorbiciklit, és akkor én is motorozni fogok, de persze nem most télen, Jwnem egy-Mt Jwrwp múlva, Jw kitavaszodik. S most utolsónak nagyőri Jcérlek, vigyázzál továbbra is Magadra, szeretsz, és Neked is az a legfőbb kívánságod, Jwgy jól legyünk egészségileg, így megérted, Jwgy engem is ez gyötör a legjobban! Az egészségi állapotod!!! Vigyázzál magadra/// És még egyet: bánt és fáj nekem, Jwgy Te állandóan bocsánatot Mrsz tőlem, és Jwládat fejezed ki! Életem! ami a Jiálát illeti, természetes, Jwgy így viselJcedem! Szeretlek/ teJwt szeretem az Anyádat és igyeJcszem becsületes lenni. Ez természetes! Magától értetődő dolgok ezek! Semmi megerőltető nincs ebben számomra! Sőt! Örülök, Jwgy télietek éried valamit, Jw keveset is! Kérlek, ne köszönd többé, fáj nekem/ Ami a bocsánatJcérést illeti, Életem, én legalább olyan Jiibás vagyok, mint Te! Az én elképzeléseim az életről mások voltak, mint a tieid, de sohasem mertem - félve a felelősségtől - kiállni és érvényt szerezni aJcaratomrwk és elképzeléseimnek, még akkor sem, Jw én esküdtem rájuk: Én tartozom Tőled bocsánatot kérni! Mert én tisztábban láttam, de Jcényelemből és mint aJwgy az anya a gyermeJce Jcezében féltve őrzött porcelánt, én is Jwgytam, Jwgy játssz az életeddel és az én életemmel! Eltört! Én - a mama - nem Jwragszom, csak Te bírd az érte járó ,fenyítést"! (ezt bocsásd meg!) Én tisztellek, becsüllek, és olthatatlan szerelemmel szeretlek/ Tanultunk! Életem, van neked egy JwlJwtatlan ,JátéJcod" - a művészeted - csak azért érdemes élni, szenvedni, én is arra tettem fel - már régen! - az életemet! - írj/ - Én szeretlek! - Te írj! És iwgy on Jcérlek, Jwgy soJw többé ne leérj bocsánatot, mert akkor én nagyon szégyellem magam! Forró szerelemmel csóJcollak: Kisböbéd (Már bimbózrwk a gesztenyegallyak a vázálcban, gyönyörűek! - A régi fagyás a lábamon is bimbózni Jcezdett és vettem egy csodameleg cipőt, és azóta nem fáj! Csók!) 1 Anny - Hoffmann Vladinûrné, Cséri Lili (ld. 97/1. jegyz.) menye. 2 Flórától - Illyés Gyulánétól. 3 Auréléktől - Bernáth Auréléktől. 4 Ettől kezdve Böbe vette magára a mamával való levelezés gondját. Sorait a Lukács György köréhez tartozó Fehér Ferenc fordította le németre. 5 Marki néni - a mama barátnője.
