Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

St. Gallen-i iskola (22-48. levél)

Georgitól már régóta nem kaptam egy sort sem, és szeretném, ha leírná a részletes napi programját is. Kérlek, küldjétek meg Kinci címét, és írjatok jó sokat a Ti sóvárogva váró és nem a legjobb kedvű fiatoknak.' Ezer csók Tibor 46 I 1 I Institut Dr. Schmidt St-Gall St. Gallen, 1912. máj. 25. Drága Szüleim! Már megint eltelt egy hét, anélkül, hogy levelet kaptam volna, de végül mégiscsak megjött, bár csak 4 oldalas. En sem írok ugyan hosszabb leveleket, de hát nekem itt van mentségemül a munkám, nem úgy, mint Neked. Most viszont elhatároztam, hogy mindennap legalább egy oldalt fogok írni, de akkor remélem, hogy viszontelismerésre számíthatok. Szóval szerencsésen túl vagyok a vizsgahéten, most jön a következő. Most fogjuk megtudni az eredményt; nekem, azt hiszem, sikerült kivétel nélkül a legjobb jegyeket megkapnom. Jövő hét végén egész pontosan közlöm Veletek. Ma van húsvétvasárnap, ami már unalmasan és kissé szomorúan telik, mint ahogy valószínűleg majd a húsvéthétfő is. Majdnem minden monitor háromnapos kirándulásra ment, én ezen sajnos, pénzmag hiányában, nem tudok részt venni. így kissé magányosan ülök itthon, de annál inkább van alkalmam Rátok gondolni. Borzasztóan szeretnék ott lenni Georgi vizsgáján, tavaly ennivaló volt. Nagymama születésnapjára remélhetőleg megfog valamit tanulni, egy kis versikét, a hetvenedik születésnapjára is megtanult valamit, és együtt mondták fel a Rosenberg gyerekekkel. Hány éves is lesz az idén Nagymama: 71 vagy 72? Remélem, egészséges, mégiscsak magas korban, pátriárka-korban van már. O, egek, bárcsak otthon lehetnék újra! Az utóbbi időben megint elfogott a honvágybetegség, erősebben, mint bármikor, és a legkisebb kellemetlenség is, ami ér, teljesen elrontja a hangulatomat. Az igazgatókkal, tanárokkal és iskolatársakkal tulajdonképpen jó viszonyban vagyok, de már boldog lennék, ha megvolna a diplomám és mehetnék. Az idő förtelmes, már egy hete megállás nélkül esik, és az ég sem kecsegtet különösebben a javulás reményével. Abba az ügybe a monitorokkal, akik nem mentek reggelizni, nem keveredtem bele, bár egész jó lenne, ha egyszer kialudhatnám magam. Itt minden nap 6 órakor kel az ember, és most még gimnasztika is van a többieknek ebéd előtt. Most minden társaságom a francia szobatársam és két fiatalabb növendék az intézetből, két kis aranyos hétéves fickó, egy kis olasz és egy párizsi. Az utóbbi egy kicsit emlékeztet Georgira, olyan amilyen ő kisebb korában volt, rendkívül intelligens. Kölcsönösen nagyon jól beszélgetünk egymással. - Most adieu, ezer, ezer csók Neked, Mamus és Papus és az én szeretett Georgilimnak Tibor V. 25-én