Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
St. Gallen-i iskola (22-48. levél)
OSS St. Gallen, 1912. febr. 22. Drága Mama! Szóval a vizsgák eddig ragyogóan mentek. Négy darab „6" és egy „5", és a mai vizsgára is nagyon jók a kilátásaim. A többi tárgyból is nagyon jól állok. A titkár azt üzeni Neked, hogy a közeljövőben jelentést fog adni rólam. Ma kivételesen reggel írok, mert egy kicsit fáj a fejem, és ezért nem tudok rendesen tanulni. Az idő förtelmes, csak úgy ömlik az eső, szürke minden, és hallani, amint a víz lefolyik a tetőn, ami egészen utálatos és minden munkakedvét elveszi az embernek. A jó vizsga örömére a mai napot el fogom lustálkodni. Ugye, megbocsátod, Mamus? Ma egy kicsit melankolikus napom van. (Úristen, ez a gép pocsék.) Egyáltalán semmi másra nem tudok gondolni, mint otthonra. Bárcsak egy jó hosszú levelet kapnék ma Tőletek! Miért nem ír Georgi? Még a két utolsó levelemre sem válaszolt. Es mit csinál az az édes pofa? Két fényképe ott volt egy darabig a falamon, de mivel kezdtek bepiszkolódni, levettem őket. Nagyon boldog vagyok, hogy az üres lakás már ki van adva, akkor most nincs gondotok vele.' Nagyon örülök, hogy Jenny néninek 2 most megvan az öröme, és utazik Londonba. O, ha én már most utazhatnék, nem lenne nálam boldogabb ember a Földön. A gépírás meg a zsebpénz ügye teljesen elrendeződött, hála az igazgató kedvességének, aki három napja érkezett vissza az útjáról. Rákövetkező este volt nálunk egy kis kellemes mulatság, az első igazán jó, amit az intézetben láttam. Egy párizsi író és konferanszié, Dufrètre 3 , azt hiszem, Membre de Vinstitut (l'académie) adott elő prózát különböző francia szerzőktől, fölöttébb elragadóan. Folytatás febr. 23-án Tegnap félbeszakítottam, és már egész nap nem jutottam hozzá, hogy befejezzem a levelet. Ezért folytatom ma reggel, csak azzal a különbséggel, hogy ma van a legragyogóbb idő, úgyhogy az ember azt hinné, már benne járunk a tavaszban. Az olyannyira várt levelet tegnap este nem kaptam meg, ma viszont biztosan megjön, hiszen már majdnem egy hete, hogy az utolsót megkaptam. Mamucsikám, jól jegyezd meg Magadnak, itt az intézetben nekem három örömöm van naponta: az első reggel a reggeli, az egyetlen olyan étkezés, amikor rendesen lehet enni (vajat, mézet), a második és harmadik: levélkiosztás délután - és a vacsora. Ott ül az ember vagy két-három percig feszült izgalomban, elhangzik-e vajon a sok felolvasott név között a „Déry" ...? Es akkor többnyire némi csalódás következik, mert mégiscsak mindig reménykedem benne, hogy életjelt kapok valakitől. Mondd meg, kérlek, a Jenny néninek, hogy nagyon gyötör a lelkiismeret, hogy még nem írtam neki, de vasárnap délután itthon maradok, hogy megírjam az elintézetlen leveleket, és akkor legelőször neki fogok írni.
