Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

St. Gallen-i iskola (22-48. levél)

^ebr. 25-én Egész tegnap és tegnapelőtt levélre vártam. Mi ez? Ma már a kilencedik nap levél nélkül? Csókol Benneteket ezerszer Tibuli 1 A család tulajdonát képező Wesselényi u. 13. alatti bérház gondjairól van szó. 2 Lásd 7/1. jegyzet. 3 Dufrètre - a legalaposabbnak ismert életrajzi lexikon, az Index Bio-Bibliographicus Notorum Hominum 59. kötete (Osnabrück 1992.) egyetlen ilyen nevet ismer: Dufrètre, Eugène (1892-1964), elektrotechnikus, kereskedő, kommunista-szindikalista, szabadkőműves. Ez a személyiségkép azonban nem igen illik a levélben leírt helyzethez. Lehet, hogy Déry félrehallotta az előadó bemutatkozását? 39 1 1 I I Institut Dr. Schmidt St-Gall St. Gallen, 1912. márc. 10. Drága Mamus és Papus! Kissé rosszkedvű leveleteket megkaptam, de mivel a könyvre tényleg szükségem volt, felvettem a pénzt, és megvásároltam. Mama közbevetését, hogy „itt valami biztos nincs rendjén", nem értem (a megjegyzés nem túl hízelgő rám nézve), amikor meg is írtam, a professzor akarja, hogy az ember a szóbeli előadás alapján jegyezze meg az anyagot.' Szóval akkor kronológiai sorrendben haladva: az utolsó előtti levélben küldött fényképeknek borzasztóan örültem, bár kicsit csalódást okoztak. Nem találtam különösebben jónak őket, össze sem lehet hasonlítani a Gaiduschek-félekkel

2

; az egyetlen, amelyik tényleg jó, az az, amelyik Georgit állva és jobb profilból ábrázolja. Azon tényleg bájos. De talán a kidolgozott képek jobb benyomást keltenek majd.

3 Hogy Georgi a Bözsi

4 menyasszonyi uszályhordozójaként fog fungálni, azt nagyszerűnek tartom. Nyilván ennivaló lesz, hacsak kedve nem szottyan „enfant terrible"-t játszani, és le nem tépi a végén az uszályt a menyasszonyról. Sokszor köszönöm Nektek, hogy az órát elkülditek, tényleg szükségem van rá. 29-én kezdődik a szünet, és 18-ig tart. Mamus! Nincs kedved eljönni Szentgallenbel? A legszívesebben hazarepülnék két napra, de ez nem megy, mert a Bureau osztályunknak naponta három-négy órája van! Most ellötyögi az ember az időt, [hogy] aztán majd egyszerre vesse bele magát a munkába. Ma éjjel nagyon mulatságos dolog történt a Schmidt Intézetben. Éjjeli 2-kor szörnyű kiáltozásra ébredek: Rendőrség, rendőrség! Felugróm, a szobatársam szintén, az egész emelet kitódul a folyosóra, kérdezősködés, senki nem tud semmit, aztán újra hallani: Rendőrség, gazember! Berohanok a szobámba az ablakhoz, és az éjjeliőrt látom, meg az egyik professzort, mindkettőjüket a magas termetéről ismertem fel a lámpafénynél, amint egy tucatnyi