Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
A felszabadulás illúziójában (282-322. levél)
Kapcsolatuk az 1944-es német megszállást és a zsidóság összeköltöztetését, majd deportálását előíró időkben vált szoros egymásrautaltsággá, amikor az Oravecz család fenntartások nélkül segítette Déryék bujkálását. Az író az 1938-39-es börtönbüntetése alatt megismerkedett a kommunista párt egyik vezetőjével, Demény Pállal, s rajta keresztül 1944 során bekapcsolódott az ellenállásba, hamis papírokat szerezve és közvetítve a rászorulóknak. Öccsét, Georgit azonban már elfogták, s rövidesen Auschwitzba szállították, ahonnan sohasem tért vissza. Déry hűségesen kitartott 82 éves anyja mellett. Az Árpád utcából átköltöztette a Rosenberg család Nádor utca 14. alatti lakásába, amelyre eltávozott gazdái helyett Euli vigyázott. Itt vészelték át a több hétig tartó ostromot és a nyilas razziákat - időnként más idegen lakásokban keresve átmeneti menedéket. - A bujkálás, a folyamatos életveszély (a nyilasok a néhány száz méterre lévő Duna-parton végezték ki éjjelente a gettón kívül elfogott zsidókat), az embertorzító pincelét hétköznapjait az író Emlékek az alvilágból című jegyzeteiben örökítette meg. (Előbb: a Két emlék [1955] című kötetben, utóbb: Botladozás. Bp. 1978., 1. köt. 74-146.) A pestiek számára 1945. január 19-e hozta meg a felszabadulást. Amit Déry családja esetében valóban szó szerint kell vennünk: a német csapatok és nyilas csatlósaik kiűzése az életet, a megmenekülést hozta számukra, a létezés gyökeresen új, soha nem látott távlatait. S ha az „alvilági emlékek" befejezésére figyelünk: egyben írói minőségben való boldogságos újjászületését is: „Mérhetetlen életkedvet éreztem, nem telt bele egy hét s már éjszakánként, egy cipőpasztába dugott kanóc fényénél írni kezdtem..." A dolgok logikája azt mondaná: ekkor látott hozzá a még friss pinceélményei feldolgozásához, amelyek utóbb az Alvilági játékok című kötet gerincét alkották: A ló, A csomag, az Anna néni, a Bélelem, a Háború formába öntéséhez. A közlési adatok azonban mást sugallnak. Ezek az elbeszélések ugyanis csak a következő év során jutottak nyilvánosságra. Déry felszabadulás utáni első szépirodalmi publikációjának a kelte: a Fényszóró című képeslap 1945. november 20-i számához kötődik; s részlet egy színdarabból,/! tanúkból, amelynek elkészültéről, sőt közeli bemutatójáról már a - régi címén újraindult - Világ című napilap szeptember 13-i száma is hírt adott. - Nagy valószínűséggel állíthatjuk tehát, hogy az új életet az író nem elbeszéléseivel, hanem a fenti drámával kezdte. Ám az ostromot követő első hetekben, hónapokban még egészen hétköznapi jelenségek álltak az előtérben, így Déryék életében is: a romok eltakarítása s mindenekelőtt a főváros kiéhezett lakosságának élelemhez juttatása. Az író és Oravecz Paula - felhasználva a tizenkét évvel korábban írt és a könyvnapra megjelent Szemtől szembe honoráriumát - 1945 nyarán pécsi ismerőseikhez utazik - részben saját feltáplálásuk céljából, részben pedig, hogy ennivalót szerezzenek és küldjenek az otthon maradottaknak. A mama ezzel kapcsolatos köszönőlevele kissé komikus módon ad ízelítőt magyar-tudásából. A még érvényben lévő katonai levélcenzúra miatt ugyanis nem volt tanácsos ez idő tájt németül levelezgetni.
