Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

A befejezetlen mondat műhelyében, Bécs - Mallorca - Budapest (229-271. levél)

hangulatomat befolyásolná, vagy levélben észrevehető lenne. Itt most tulajdonképpen igazi áprilisi idő van, egyszer hideg, másszor eső, de többnyire mégiscsak napsütés. - Szilasiék még Pesten vannak, illetve hol vannak? Azt írod, Bemard édesanyja meghalt, lehet, hogy Bernáthró/' van szó? Hogy van Jenny? Itt semmi újság, nincsenek új terveim sem, amíg a második kötettel kész nem leszek. Georgi miatt meg ne őszülj! Csókollak T. 1 Bernáth Aurél - lásd a 95. levél bevezetőjét. 261 OS Budapest, 1935. ápr. 10. Drága Tibuli. Éjjeli 11 óra van, itt ülök kétségbeesve és porig sújtottságomban, nem tudok más megkönnyebbülést, mint bogy kiöntsem Neked a szívemet. Ha itt lennél, ki is vennéd a részedet a gondjaimból. Éppen Guszti' hívott fel telefonon, hogy Georgi hívta fel, megörvendeztetendő őt azzal a hírrel, miszerint Angliából kiutasították, 48 órán belül el kell hagynia az országot; azt is közölte, hogy Buster Keaton

2 Hollywoodba hívta őt, amihez is nem többet és nem kevesebbet mint 160 fontot kért. Buster Keaton talán odavetette neki: jöjjön el egyszer Hollywoodba, nyilván minden kötelezettség nélkül, vagy az egészet csak kitalálta, és Georgi most Hollywoodban akar szerencsét próbálni, s ha ott nem sikerül, a visszautazást kerülő úton megint éntőlem akarja kicsikarni. - Guszti még holnap érdeklődni fog az amerikai konzulátusnál, mivel azt gyanítja, hogy egy bizonyos összeget - azt hiszem, 6 heti tartózkodásra elegendőt - fel kell mutatni, hogy egyáltalán partra szállhasson az ember. Azt hiszem, az utóbbiról olvastam is. Semmi esetre sem adok neki pénzt erre az új kísérletre, először is, mivel nincs pengőm Berendnél.

3 Sőt még tartozom is neki, mert mindent elküldtem Georginák. Másodszor meg vagyok győződve róla, hogy Georgi Hollywoodban nem fog állást, még kevésbé elfoglaltságot találni. Végeredményben nem ért semmihez - a fényképezéshez sem, és máshoz sem. Szóval nem marad más választása, mint hogy hazajöjjön Budapestre hozzám. Ha tudnám vagy remélhetném, hogy rendesen viselkedik, szívesen megosztanám vele azt a keveset, amim van. De ha meggondolom, hogy megint elkezd majd mindenkit átejteni, vagy valami még rosszabbat csinál, a kétségbeesés kezd bennem fölfelé kúszni, egészen a tarkómig. Az idegeim már nem bírnak többet. Ma Ninánál nagy zsúr volt, és én lemondtam, mert már egy pár embert sem tudok elviselni. Egy fehércseléd még foglalkozhat takarítással és kézimunkázással, de mihez kezdjen egy felszínes, könnyelmű és lustaságra hajlamos ember. Ennek nem lesz jó vége - az ő számára sem és az én számomra sem. Mindig is sejtettem, és éreztem a tagjaimban. Sajnálom, hogy az ottani nyugalmadban háborgatlak, de ezt a terhet képtelen vagyok egyedül hordozni